Mára köztudott az, hogy a sales és a marketing szakma is a válságát éli, mert a fogyasztói igény a forrás rendelkezésreállása és mértéke okán egyre inkább racionalizálni kénytelen. A sales a tudatalattin keresztüli meggyőzésére, manipulációra bazírozik, míg a marketing az érdeklődők számát ajánlja fel sikertényezőként.
Tudvalevő az, hogy az ügyfélszerzés egyfajta összmunka lenne, mégis két különálló szakmáról beszélünk, amelyikből az egyik (marketing) közvetlen módon tudományterületként létezik és akár akadémiai fokozat is szerezhető belőle, míg a másik inkább közvetett tudományos terület, és részben a pszichológián keresztül támogatott. Vagyis az összehangolt munka során a képzettség mértékének a háttere nem kiegyenlített.
A sales konkrét üzleti kapcsolatra, míg a marketing érdeklődőkre céloz. Tudvalevő az is, hogy az összmunka hatékonysága az érdeklődők minél magasabb arányának az üzleti kapcsolatba való átemelésében rejlik. Sales és marketing esetén az számít profinak, ami lefüggetleníti magát annak a terméknek, vagy szolgáltatásnak a minőségétől, amit árul, viszont határtalan kreativitásra van lehetőség a figyelemfelkeltés érdekében. Az érdeklődő csak áttételesen értékes, amíg az üzleti kapcsolat lehetősége aktív. Egyébként erőforráségetés… Ahol tehát tele a naptár érdeklődőkkel, ott a befektetett idő és energia megtérülése az érdeklődőn és a sales munkán múlik.
Mindkét terület kiegészíthető szoftveres támogatással, de a humán interakciót nem helyettesíti semmi.
Megint adott egy marketing vagy sales tanácsadó (nehéz kibobozni, hogy mit árult pontosan). A fő üzenete az, hogy a „nyári uborkaszezonba is legyen tele a naptár tárgyalásokkal”, potenciális ügyfelekkel. Az egy mellékes szál, hogy mit is árul a potenciális ügyfél, vagyis milyen szezonális jellege van annak, amit árulni akar, amihez a folyamatos tele naptár szükséges.
Tehát a hatékonyság mécéje, és a siker kulcstényezője a nonstop elfoglaltság, a pörgés, és a folyamatos leterheltség….
A valóság az, hogy nincs szükség sem salesre, sem marketingre ott, ahol a termék vagy a szolgáltatás minősége önmagában releváns és meggyőző. DE nem szabad figyelmen kívül hagyni a jelenkor sajátosságait:
A folyamatos növekedési kényszer mellett, a magasszintű láthatóság és fizikai aktivitás feltételezése van képzettársítva, de a Marshall kereszt egyensúlyi dinamikája itt is érvényes. Az egyensúly elmélet nem a kapacitás maximalizálásról szól, hanem a kapacitás optimumról, ahol a kettő sosem ugyanaz. Ahol tehát a pörgés folytonosság cél, ott a kapacitás maximális használata a cél.
Azonban a kapacitás maximumon való folyamatos működéshez maximális erőforrásigény párosul. A Marshall kereszt viszont megmutatja azt, hogy a maximális kapacitás (kínálat), minimális megtérüléssel (kereslet) jár. Tehát ami nem optimumra törekszik, az a szélsőségek következményeivel kell, hogy számoljon. Az e-commers kivételével az értékesítés testi jelenlétet igényel, ami időt és energiát jelent.
De gondoljuk végig: Ahol a kapacitás folyamatosan maximumon van pörgetve, ott
Ez a lista logikusan tovább gondolható. Szándékosan nem tettem ide mindent, mert egy turbulens örvényről van szó, ahol a kritikus hiba a mérhetetlen és láthatatlan szemléletben, a cél meghatározás szintjén van: Nem az ügyfél- és bevétel szerzés, hanem az érdeklődő szerzés és főleg a tele naptár
Ahol az érdeklődők száma már releváns hatékonysági mutatónak számít, ott csak az erőforrás felhasználás mértékéről, és a kapacitás maximumtól való távolságról kapunk valódi információt és adatot. Vagyis nincs valódi hatékonyság, csak elfolyt erőforrás. Ahol a kapacitás maximum konstans, ott nincs extra erőforrás az okozott törvényszerű belső károk kezelésére, vagyis a beégett rendszerhiba szükségtelen finanszírozása elkerülhető nettó veszteségként jelenik meg a könyvekben.
Tehát kapunk egy olyan hármas örvényt, ami konkrétan szét szedi az embert és azt a rendszert, amit építeni akar.
Miben mérjük a jelenlétet és a kapacitást? A vas háromszögben
Mi lenne a megoldás?
= TUDATOS KAPACITÁSMENEDZSMENT (régi kifejezéssel: erőforrásmenedzsment)