RÓLAM

Megfigyeltem azt, hogy általában az utolsó eszkalációs pont vagyok. Amikor nincs több ötlet, nem látszik a megoldás, nem tiszta egy helyzet, bárhogyis próbálkoznak. Ezt az egészségügyi körökben a konzílium grénumaként tartják számon. Nálam pedig ez egy szokványos jelenség, amely rámutat arra, ahogy működöm.  Mit jelent ez?

  • mindenhol a működési szerkezetet és annak az összetételét látom
  • összekötök ismérveket egymással, amelyek között látszólag nincs kapcsolat, együttesen viszont egy irányra mutatnak
  • meglátom a módszerek és szemléletek között a modellszerűséget és az általános érvényűséget, és gondolkodásmóddá alakítom
  • több fajta logikai megközelítést alkalmazok és felismered a hiányzó logikát
  • hidat képzek ott, ahol látszólag nincs, vagy nem lehet

Amint arra rájöttem, pályafutásom során azt tanulmányozom, hogy hogyan működik a világ. Mi működik, és mi nem működik. Egy téves gyerekkori elképzelésem szerint jogász akartam lenni, de végül minőségmenedzsmentre tévedtem. Nagyjából mindkettő rámutat egy működési keretre, szabályrendszerre, azonban a jogszerinti megfelelést előirányozza a minőségmenedzsment, viszont fordítva ez nem igaz. Vagyis nem eltévedtem, hanem a helyemre kerültem.

Majd tovább szélesítettem és egyben konkretizáltam a kíváncsiságom további tanulmányokkal, folyamatosan új perspektívákkal bővítve a látásmódomat a világ működésének a megértése érdekében. Azt tanultam meg, hogy az egzisztenciális és közösségi létezés mindig az üzleti élet felé mutat, aminek pedig a vállalatok képezik az alapját. Tehát arra kerestem eddig a válaszokat, hogy hogyan érdemes működnie, és mi mindenre van szükség ahhoz, hogy egy vállalat valahogy működjön, továbbá azt vizsgálom, hogy a taniításokat hogyan adja vissza a gyakorlat. Mihez érdemes ragaszkodni, mi tekinthető generikus igazságnak, mi az, ami torzult az idők során, és mi az, ami teljes tévedés.

Valamennyi munkatapasztalatom rendszerek köré összpontosult

  1. Rendszereket építettem – minőség, – és más ISO menedzsment, projekt menedzsment, knowledge menedzsment, információbiztonság menedzsment, adatkezelés menedzsment, riportrendszer menedzsment, egyéb
  2. Rendszereket működtettem – vagyis tudom mitől müködnek és mitől esnek szét
  3. És láttam, hogyan esnek szét rendszerek – vagyis tudom mit és hogyan lehet megelőzni
  4. Vettek el tőlem, és adtam át élő és működő rendszereket, amelyek azért roppantak el, mert az új tulajdonosok túl magabiztosak voltak
  5. Láttam, hogyan működtetik vezetők a saját rendszereiket, hogyan kell összekapcsolódniuk a hatékonyság érdekében, és hogyan lehet a szükséges kapcsolatokat bomlasztani
  6. A vezetői létforma, és a működési mintázatuk mindig is górcső alatt volt nálam, hiszen a rendszerek tetején ők a (jó eséllyel csak) karmesterek
  7. Láttam hogyan működnek a csapatok rendszerekben, hiszen a csapatok a rendszerek működésének a szereplői
  8. Vezettem projekteket szakterület független módon, de többségében akkor, amikor már valaki elbukott az adott projekt vezetésével
  9. Láttam sikertelen projekteket, és mindnek meg tudtam állapítani a sikertelenség okát/okait

A tanulmányaim, a kutatásaim, és az eredmények 

megosztása folyamatos. Ennek lényege az, hogy mindig egy új perspektíva szerint vizsgálom azt, hogy

  • hogyan működik a világa
  • a működés természete hogyan nyilvánul meg a vállalati ökoszisztémában
  • és az örök értelmiszerző (az ember) dinamikáit (motivációit, érdekeit, kompetenciáját, egyéb)

Az oldalon elérhető cikkek, és esetek

mind a tanulmányaim, tapasztalataim, megfigyeléseim és megéléseim szintézise, egyfajta tudatosságra emelve. Az oldalam nem napi aktualitást követnek, hanem a legnagyobb rendszerszintű összefüggéseket tárja fel. És hogyan születnek a cikkek?

  • gondolati ív összeéréssel
  • rendszerszintű következtetéssel
  • felmerül egy konkrét diszfunkció, helyzet, eset, tendencia, egyéb
    • amit rendszerként értelmezek és vizsgálok önmagában és a környezetében
    • aminek meg tudom mutatni a struktúrális logikai mintázatát

A múlton már nem lehet változtatni semmilyen új nézőpont segítségével, de tanulni lehet belőle. A hibát megismételni idő és erőforrás pazarlás, amelynek az elkerüléséhez a mély megértés és tudatosság a legkifizetődőbb út

Értékeim

Számomra egy rendszer összetétele nem egy szakmai kategória/keret, hanem

  • Integrált gondolkodásmód, amely
    • mindig hordozza az embert (motivátor-viselkedés tengelyen), a döntést, a vezetőt, a szervezeti dinamikát, a vakfoltot, a kultúrát, a, módszertant, az adatot, az információt, a folyamatokat, a mechanizmusokat, a kompetenciát, egyéb
    • nem zár ki semmilyen logikai szerkezetet (lineáris, ciklus, hálózati, egyéb) vagy gondolkodási szerkezetet.
    • nem zár ki, és nem gyógyul rá egy tudományos vagy szakmai megközelítésre. Helyette az analógiás híd képzés és a gondolati egységképzés a cél
  • Struktúrális (szerkezeti) nézőpont, amely
    • szerint ami nem működik, az is működik, csak nem a kívánatos módon. Ennél fogva
    • a (nem)működés szerkezeti megértése segít a kívánatos irányba fordulni

Mit képviselek?

  • működés értelmezés és kertezés
  • stabilitás,
  • rendszerlogika,
  • tértartás,
  • emberek harmoniába rendezése,
  • szervezeti kohézió.

Ha érdekel, hogy miben tudok hasznos lenni számodra, nézd meg.

Elérhetőségeim:

  • tel: +36309102534
  • email: strelicz.andrea@gmail.com

További elérhetőségek és referenciák: MTMT, LinkedIn, ResearchGate, Academia.edu

Üdvözlettel: Dr. Strelicz Andrea

A MINŐSÉG EGY FOGALOM

  • Nem keresi az embert, nem célja a vállalat fejlődése, nem dolgozik azért, hogy egy vezető jó legyen. Az ember keresi a minőséget, az ember célja (vállalati keretben) a minőség, és a vezető hordozza magában.
  • Nem más, mint igényességgel párosított kompetencia, felelősség, jelenlét, függetlenség és a működés motorja.
  • Minőségi szint váltás kizárólag hosszútávú életképességre való törekvéssel, rendszerszintű megközelítéssel és a szerkezeti hibák ismétlődésének a megszüntetésével érhető el.
  • A változást pedig nem az indítja el, hogy valaki vélemény formájában megmondja, hogy változtatni kell, hanem az azzal való szembesülés, hogy már nincs más megoldás