A vas-, a projekt-, és most a stabilitás háromszög - a jelenkor vezérelvei

Ha csak ezt a hármat tartjuk szemelött, a működés minősége automatikusan javul

A történelem

A ma ismert minőség, vagy projektmenedzsment háromszög egy tapasztalati alapú evolúciós koncepció, mára közismert eredménye.

  1. Az 1950-es években figyelték meg azt, hogy a „gyors, olcsó, jó” hármas közül kettő tud megvalósulni, tehát mint egy ökölszabályként terjedt el az, hogy háromból válasszunk kettőt, mert egy sérülni fog.
  2. Majd 1969-ben Dr. Martin Barnes közzétette a Vas háromszög (vagyis hármas kényszer) elnevezéssel a „hatókör (scope), költség (cost), idő (time)” háromszöget, melynek közepén a minőség (quality) helyezkedett el. 
  3. Az 1970-es években a PMI (Project Management Institude) kiegészítette ezt a hármast, de a ma közismert formáját Roger Atkinson 1999-ben adta meg: “Project management: cost, time and quality, two best guesses and a phenomenon, it’s time to accept other success criteria”.

A felejtés

Tehát van 2x három irányelv, amivel fel lehet rendezni egy működést. A korai szakértők általános szabályait úgy használják, mint egyetemes törvényszerűséget. 1970 óta a háromszöget az egyszerűsége és nagyszerűsége okán előszeretettel tanítják, és általános irányelvként értelmezik de csak szakmai- és vállalati szegmentált keretekbe helyezve használják. 

A háromszögek annyira ismertek a köztudatban, hogy elfelejtettünk elgondolkodni rajtuk és újravizsgálni

  • az eredetüket, ami miatt a két háromszög keverése gyakori
  • az alkalmazhatósági területeiket: például
    • stratégia alkotásnál,
    • startup (mint projekt) alapításánál és működtetésénél
    • humánerőforrás menedzsmentben,
    • belső működés szabályozásban, vagy 
    • a saját életünkben, ahol teljesen össze tud mosódni a három irányelv, ami technikailag minden működési elemet bonyolít
  • az egyes elemek megnyilvánulási formáit: például amikor a költség nem pénz, hanem
    • energia, melynek a végességét a kiégés jelzi
    • kapcsolatok, társak, közösségek
    • egészség
    • saját értékeink feladása kompromisszumokkal
  • változások során a kölcsönhatásukat és egymáshoz való viszonyuk változásait
  • a jelenkorra értelmezett relevanciájukat és szükségességüket

Tehát úgy ismerjük ezeket a működési modelleket, hogy nem ismerjük és még a használatát sem siekrült jól elsajátítani. A 2. és a 3. iparági forradalom óta, mostanáig lett volna idő arra, hogy professzionálisan és majdhogynem DNS szinten tanuljuk meg ezt a törvényszerűséget, de ki lehet mondani azt, hogy ez a vizsgálat most tesztek szintjén történik minden olyan esetben, ahol túlzott a határozottság és a magabiztosság.

És a most

A korai hármasok továbbra is érvényesek, és a működés természete és törvényszerűsége okán az alkalmazásuk mindig is szükséges lesz. 

Azonban a 4. ipari forradalom egy evolúciós előrelépést és egy egyenrangúbb, tisztább működési háromszöget jelölt ki, a komplexitáskezelés érdekében, amely a „kompetencia, legitimitás, transzparencia” hármasra épül. FONTOS tudni, hogy ellentétben a vas-, és projektháromszöggel, ebben az esetben egy pillér sem áldozható fel a másik kettő javára.

  1. Ahol megtörtént a mélymegértés és helyes működtetés, ott egy szerkezeti erősödést és egy életképesebb irányba történő átalakulást jelöl. – Beágyazás és fejlődés (S4)
  2. Ahol nem történt meg a mélymegértés, ott olyan alapként szolgál, amireújra lehet építeni minden rendszert. – Újrakezdés (S1)

(S1, S4 lásd itt)

Kompetencia – A technológiai fejlődés kiadta az új szakmai preferenciákat, a meglévő szakmai területek megújulási irányát, valamint a szerkezeti megtorpanások (beomlások) a kompetencia hígulást, és az elavult (vezetői) kompetenciákat.  Ahol tehát a szakértői állomány nem szakmai felkészültségre, hanem szimpátiára, érzelmekre, vagy barátságokra épül, ott a piaci szereplő kiesik, vagy kidifundál a piacról.

Legitimitás – Minden (együtt)működés létjogosultságához teremt kiinduló-, vagy referenciapontot. Vagyis ahol nincs működés szabályozás (pl. akár a folyamatok, ügyek kezelése, a munka és egyéb szerződések is), ott nincs felelősség, elszámoltathatóság, döntésképesség, így az előrehaladás bázisa is labilis, vagyis marad stagnálás vagy a teljes leállás. 

Transzparencia – Az adat  és információ visszatartás, vagy a működés átláthatatlansága folyamatos akadályokat gördít a napi rutinba. A régi „tudás/információ = hatalom” elve kontraproduktívvá teszi a működést. Vagyis ahol ez az irány még dominál, ott egyre inkább csökken a bajtársak és a partnerek köre.

A stabilitás háromszög tehát abban segít, hogy 

  • a komplex működés káoszból átláthatóságot hoz létre
  • minden szereplő és szakértő a helyére kerüljön
  • az érték-ellenérték, elszámoltathatóság elve DNS szintre égjen be
  • a tisztánlátás, a vakfoltok mérséklése, valamint az egyenrangú partnerség előtérbehelyezése.