„HOGYAN ADJUNNK VISSZAJELZÉST?” – (beleszaladtam egy tanácsadóba, aki erre a „problémára kínál megoldást)

Általános

A tanácsadás ma nagyon diverz és szegmentált. Sok az elnevezés, és már azt sem lehet tudni, kinél van új tudás, és kinél csak átcsomagolás. A tanácsadók leginkább a saját tapasztalaikból kinyert legmagasabb ismeretre gondolják azt, hogy abban már van monetizálható érték. És van aki számára valóban van. De ahol mindenki csak ugyanarra jön rá, mert ugyanabban a közegben és működési modellben épül, ott a tapasztalat és a tudás tömegcikké válik.

A kínálati dömpingben pedig két módon lehet fennmaradni:

1. hangosabb mindenkinél, izmos marketinggel – gyors, látványos, de fárasztó. A fáradás pedig végessé teszi a kitartást és a fenntarthatóságot
2. nem zajosan, marketing és sales izmozás nélkül – lassú, kevésbé látványos, viszont saját ritmussal megegyező. Fenntartható növekedést eredményez, ami nem fullad ki.

De nézzük meg a konkrét esetet: Adott egy tanácsadó, aki fizetős marketinget választ azért, hogy a visszajelzés technikáját értékesítse.

A visszajelzés rendszerszintű értelmezése

1. Visszajelzés akkor kell, ha valaki nem egy szabály, elvárás, de legalábbis struktúrált rendszer szerint viselkedik, teljesít, vagy működik és/vagy akadályoztatás, hiány jelenik meg.
2. De mindez azért lehetséges, mert a rendszer működési logikája ezt megengedi, és lehetővé teszi. Vagyis beégett rendszerhibákra akarunk egy 1on1-al reagálni lineáris megközelítéssel: nem működik -> jelzünk -> alkudozunk -> kivárunk -> együttműködünk, elválunk.

Mára a rendszerek komplexitása túl nőtt az eddig szabályozott működési kereteken. Vagyis ahol

• az íratlan vagy írott szabályok elmosódnak, ott eltűnik a visszajelzés hivatkozási alapja. = A lineáris logika érvényét veszti és a visszajelzés legrosszabb esetben további kompetencia hígulást eredményez rendszer szinten….
• van formális tény gyűjtés, és visszajelzési protokoll, de a gyorsaság igénye szelektálja a partnerséget, ahol a védekezés, és a rejtőzködés erősödik.

A rendszerek pedig mindig abból dolgoznak, ami le van írva, vagyis alapból információhiányos állapotot idéznek elő önmaguknak.

Hogyan érdemes a visszajelzést igénylő helyzetre nézni?

Ahol tehát a visszajelzés igénye felmerül, ott aki mostmár eredményt is akar,

1. megáll, és a logikusnak látszó megoldások helyett
2. elgondolkodik azon, hogy az elvárások hol és milyen formában vannak/nincsenek aláalapozva, a folyamatossághoz milyen rendszerelemek nincsenek jól összekapcsolva?
3. a rendelkezésre álló információkat csoportosítja: mi működik épp? mi nem működik már? mi az ami csak betűpazarlás? mi az amire az információ nem ad választ? hol koherens/disszonáns az információ?
4. megvizsgálja azt, hogy a saját fejlődésére vonatkozóan mi az üzenet, mi az amit meg tud tenni önerőből, mihez kell segítég?
5. cselekszik akár PDCA mentén, ami lehet visszajelzés, csak ne zsigeri fájdalomcsillapításból induljon

Érdemes észrevenni azt, hogy a visszajelzés szükségessége egy tünet, ami gyakran nem az egyénből ered, hanem a rendszer működés logikájából. Az egyén által pedig csak láthatóvá válik a rendszerhiba, annak, aki nyitott rá. A hagyományos visszajelzés tehát csak tovább konzerválja a rendszerhibákat….

Összegezve

• a lineáris logikát (azonnali reakció, gyors probléma megoldás, izolált probléma kezelés, és ezekkel a komplexitás tovább növelése) érdemes mostmár lazítani, és
• a ciklus logikával ismerkedni (információ szelektálással, és arra a kérdésre koncentrálni, hogy mit nem veszünk észre?), mert ott van a komplexitás kezelés és a fejlődés kulcsa.

A tanácsadó dobozos terméke lehet még jó, de a valóságban már rég nem ott tartunk, hogy valódi megoldásként szolgáljon. A tanácsadó, aki dobozos szolgáltatást árul, és konkrét problémára ad választ, az minden egyéb problémát és megoldást kizár. Tehát a használhatósága korlátos.