Általános

Elsőre sajnos ez az eset, és a tanácsadó teljesen kiverte a biztosítékot nálam, majd egy kicsit eltettem a témát, és hagytam magam megérteni a jelenséget. A konklúzióm az, hogy ez a tanácsadó maga a megtestesült sértés az egész vezetői létformára, ahol a vezető a végletekig van már alábecsülve. 

Egyértelmű az, hogy már benne vagyunk abban a korszakban, amikor a vezetők megtorpannak:

• A vezetőhöz, mint létformához, társadalmi és hálózati funkcióhoz társított elképzelések és megközelítések erodálódtak
• A tanácsadók, coachok, trénerek és zombivezetők sorban állnak a tudományukkal azért, hogy aminek az erodálásában aktívan résztvettek, megmentsék. Vagyis az inkompetencia védelmi ökoszisztéma nem fárad ki, hanem új lendületet vesz. 
• Jelenleg az AI, az önműködő, emberi beavatkozást nem igénylő irányok előtérbe kerülnek, mert az ember (aki vezető) elfáradt, idegrendszerileg kimerült, és nem sikerül összetartania azt az építményt, ami fölött diszponál. Tehát nem kompetencia szelekció és funkcionális újraértelmezés történik, hanem a két láb mellé még annyi láb helyezése, amennyivel valahogy egyben marad a rendszer többségi része.
• Még mindig ott van beragadva a tömeg, hogy időmenedzsment, motiváció, vezetői kommunikáció, fejlesztés, meg azok a „kulcspontok”, amik abban a keresztmetszetben és kontextusban, ahogyan eddig sem működtek, talán kitámasztással majd fognak. 
• A probléma-megoldás ciklus turbulenciája lassan akkora fordulatszámot kap, hogy egyszerűen nem marad más hátra, mint a működés koncepcionális felülvizsgálata. De, amíg a tanácsadók tartják a téves fókuszokat, addig bizony nem könnyű koncepcionális szintre emelkedni, vagyis valóban struktúrálisan gondolkodni
• A HR már felismerte, hogy nem feltétlen pozíciót kell keresniük a piacon, de furfangos módon még mindig nem kompetenciát, illeszkedést, és kompatibilitást, vagyis látenciát keresnek, hanem potenciált. Vagyis eshetőséget, kísérletezgetést, és próbálkozást
• A KPI-ok valahogy nem vezetnek megoldáshoz, mert minden jó értéket mutat, vagyis nem kéne, hogy létezzen a probléma-megoldás turbulencia
• A kapcsolatok furán alakulnak, valódi együttműködések nehézkesen, hiányosan, kompromisszumosan, felszínesen, esetenként egyszeri ügyletre jönnek létre, miközben a meglévők akadoznak, elhalnak.

Lehetne még sorolni a tendenciákat, de most talán ennyi is elég. Összesen most már nyilvánvalóvá vált az, hogy a vezetők úgy, és annyira tömegesen érték el a kompetenciahatárjaikat, hogy lassan népbetegségnek lehet hívni ezeket a nehézségeket. De/És, ezekkel pedig együttesen valamit kezdeni kell (elvileg). De mit? Ugye? A helyzet komplex, és a gazdaságosság elvét követve, izgalmas lenne egy jól irányzott huszárvágással mindent megoldani. A tanácsadók pedig továbbra is úgy kapaszkodnak ezekbe, mint egy szájzáras pitbull a kedvenc párnán. 

Eset

Szembe jött velem egy tanácsadó. A tanácsadó hívószavai és kifejezései urra utalnak elsőre, hogy érti is azok jelentését. Működés, struktúra, gondolkodás, és hasonlók. Egészen addig jó a marketingje, amíg nem rakja mellé a termékét, mert ott válik nyilvánvalóvá az, hogy mennyire alacsony szinten gondolkodik ő maga, mit képzel a vezetői létformáról, és mennyire alábecsüli a vezetőket. A termékhez kapcsolódó logikai megközelítés (nem szó szerinti idézésben): 

„A vezető struktúrális gondolkodása ott sérül, ahol a feladatai között elvész. Mindent fejben akar intézni és menedzselni. Nem látja át a proejkteket, a prioritásokat…” és hasonlók. A mondanivaló lényege az, hogy a vezető szétcsúszik, ami a korszaknak megfelelően egy általános létforma. Ha pedig a mondatokra és szavakra koncentrálunk, akkor a vezető, mondhatni feledékeny… 

A tanácsadó egy feladatütemező alkalmazást ajánl velezők számára. Azt ígéri, hogy 2 hét alatt felépítik a vezetőnek a személyes ütemét. Az oksági visszafejtés pedig nem más, mint a feladat- és időmenedzsment….”

Aki pedig nem érti a strukturális gondolkodás jelentését, felkészültségi hátterét, a feltételrendszerét, valamint annak a helyét és funkcióját, annak zsigeri spontán válasza az, hogy „Miért? Teljesen rendben van a feladatlista…” DE!!!

Háttér dinamika

A termékről

Izgalmas és érdemes látni azt, hogy minden újszerű kifejezés, amit hívószóként vetett be a tanácsadó, a termék értelmezési tartományában üres zöldség. A valóságban egy feladat-lista, feladat-menedzser alkalmazásról van szó, ami semmilyen vezetői-, vállalatirányítási-, vagy strukturális gondolkodáshoz nem járul hozzá. Kizárólag a favágó jellegű rutin feladatok szervezését támogathatja, és azt, hogy egy órarend jellegű robot ritmust vegyen fel és kövessen a vezető. Az a vezető, aki számára a strukturális gondolkodás megáll a feladatlista jellegű favágó ritmusú napi ütemnél, semmiben nem különbözik attól, aki nem vezető, sőt. Ha lehet mondani, alul is múlja azokat, akik nem vezetők, hiszen egy háziasszony (amit gyakran alábecsülnek) is komplex napirutinnal és szigorú időmenedzsmenttel tud jó lenni. 

A termék pénzbe kerül. Telepítés, használat feltanítás, időszakos licence, esetleg több személy összekapcsolása, saját és céges naptárakkal való összekapcsolás, ilyen-olyan kényelmi feature-k… A valóságban nem új vezetői eszközről van szó, hanem olyan átcsomagolt és elavult tudásról, ami most épp egy alkalmazásban ölt formát. Aki erre pénzt ad ki, nem változtat relevánsan semmin, viszont kap egy alkalmazást, ami tovább tereli a figyelmét a lényegi dolgokról és bővíti a tárházát még egy alkalmazással.

A struktúrális gondolkodásról nagyon röviden

A strukturális (szerkezeti) gondolkodás egyfajta mérnöki, konstrukciós, és építészeti (architekturális) szemléletet követel meg. Amikor azt mondjuk, hogy a vezető struktulális gondolkodását támogatja egy időmenedzsment alkalmazás, az olyan, mintha azt mondanánk, hogy egy háznak csak a déli falával foglalkozzunk, mert annak az épsége határozza meg az egész házat…. 

A strukturális gondolkodás nem arra fókuszál, ami nyilvánvaló: „Szétcsúszok időben, kell egy órarend jellegű ritmusdiktátor”. Hanem arra, ami a háttérben dolgozik, de semmit nem tudunk róla, mégis befolyásolja a működést, az ügyek alakulását, és az eredményeket. A strukturális gondolkodás az egység valamennyi elemét, illetve azok kölcsönhatásait keresi, és nem egy közismert elemet ragad ki. Az egységnek pedig van látható és nyilvánvaló, illetve láthatatlan és ismeretlen tartománya…. És semmi köze ahhoz, hogy egy vezető hogyan helyezi órarendbe egy napját.

A strukturális gondolkodás határozottan nem szakma-, vagy tudományspecikus, hanem analógiás gondolkodás és hídképző megközelítés. Összefüggéshálókat gyártó tevékenyéóség, amely válaszokat ad olyan kérdésekre, amelyeket specikus területek önmagukban nem adnak ki. Ennek egy pozitív hozadéka az, amikor egy vezető mindenre tud választ adni és ezáltal jó problémamegoldsó is. Ezért minden olyan megközelítés téves, amely egy vezetőtől egy szakmai területen vár el maximális jártasságot és minden tanácsadó, coach és tréner téved, amikor egy vezetőnek egy szakértői területre húzza a teljes működésének a megoldását.

A vezetői „szétcsúszásról”

Így nagyjából körvonalazódik az is, hogy a vezetői szétcsúszás nem a vezető időmenedzsmentjén vagy a delegációs képességein múlik, hanem azon, hogy probléma-megoldás tengelyre van huzalozva. A standard működés a folyamatos növekedés presszió, a megfelelés kényszer, illetve a szervezés-, vezetéstudomány alapismereteinek, és a hálózati funiconalitás, mint emelt szintű megértésből származó kompetenciahiány okán. 

Több cikkben mutattam már be azt, hogy a beégetett rendszerhibák (amelyek mögött valóban egyfajta gondolkodáslogika húzódik meg, amely nem strukturális, hanem lineáris) szedik szét a struktúrált és stabil működést úgy, mint amikor egy ház alapjaiba és falaiba nem betont és téglát rakunk folyamatosan, hanem zoknival töltjük ki, hogy el lehessen mondani, hogy a ház a tervezett ütemben épül. A beégetett rendszerhibák nincsenek napirenden, mert már annyira a napirutin része, és annyira természetesek, mint a lélegzés. Sőt, sokszor a budget-ben is külön tételként standardizált módon megjelennek. Mivel pedig az egész weboldal rendszerhibákat mutat be, itt nem részletezek most egyet sem. 

A vezetőnek tehát nem egy napjának szerkezeti sorrendjén van a hangsúly, hanem az összetételén. Egy feladatlistába minden belefér, amit egy naptárba fel lehet programozni. Általánosságban igaz az, hogy azt felejtjük el, ami tevőleges, vagy jelenlétet igénylő feladat, amely vagy konvenciók, vagy elvárások mentén prioritásban, vagy evidenciában kell, hogy maradjon; mint egy beszámoló, egy elemzés, vagy a gyerek elhozatala az óvodából, a születésnapok, házassági évfordulók, és hasonlók. Egy jobb vezető több naptárat is képes együttesen használni párhuzamosan, ami legalább annyit megtesz, hogy jelez. 

A valódi vezetői feladatok pedig teljes nyugalommal továbbra is ki fognak maradni, mert senki nem árulja, nem tanítja, nem lehet csapatban végezni, és AI-t is csak egy érettségen túl lehet úgy bevonni, hogy a végén használható eredmények szülessenek. 

A valódi vezető aranyszabálya a hálózati fizika törvényszerűségei alapján nem más, mint a megfigyelés, modellezés, gondolkodás, rugalmas következtetés, döntés, pihenés. Ez a vezető arra fókuszál, amit nem tud, nem ért, nem ismer, csak észleli, találkozik vele, meglátja, gyanítja. Gyökérokokat, eredeteket, működési mintázatokat, logikai utakat keres és értelmez azért, hogy a hatásokat kezelni tudja. És nem attól lesz minőségében jó vezető, hogy a napja fulladásig van telepakolva, hanem pontosan attól, hogy nincs szükségszerint egy szigorú ütembe kényszerülve. Vagyis ilyen vezető vállalat élén 5%-os valószínűséggel fordul csak elő.

Ilyen feladatokat pedig én még soha egyetlen vezető naptárjában nem találtam. Ha pedig neadj isten a felsoroltak közül legalább egy (pl. a pihenés, vagy evés) benne lenne a naptárban, a prögés és csinálás kényszere miatt azonnal kivehető a naptárból, átütemezhető, vagy félbeszakítható. A valóságban ezekkel a feladatokkal egy vezetőnek el is fogyott a napja nagy része. Minden olyan feladat, ami naptárba kell, nem vezetői, hanem legfeljebb adminisztrációs feladat.

Összegző

A jelenkorra és időszakra erősen jellemző az, hogy a tanácsadók nagyrésze dilemmában van. Keresi a helyét, a piacát és a célközönségét. Az is érthető, hogy miért a vezetőket célozzák meg. A vezető, aki egy vállalat fölött diszponál, ott a vállalati vagyon egy olyan forrás, amely a mögöttes vállalat okán fizetőképesebbnek ígérkezik, mint egy ember egy személyben. De a vállalati vagyon, mint fizetőképes forrás nem mindig a vezetői kompetenciák gyengeségeit hivatott kompenzálni és a fejlesztésüket finanszírozni. 

A működés értelmezés és strukturális gondolkodás pedig egy sokkal komplexebb és izgalmasabb dolog, mint feladatokat felprogramozni egy alkalmazásba. Nem javaslom senkinek sem a kifejezéseket degradálni a tanácsadói érdekérvényesítés mentén, mert ennek a megközelítésnek nincs győztese. Gondoljunk C. McDermidre, aki piramis alakzatot társított A. Maslow szükséglethierarchiájához, elbutítva és menedzsment területen teljesen használhatatlanná téve Maslow egész munkásságát. 

Az a vezető, aki számára a struktúrális gondolkodás egyenértékű a lineáris gondolkodással és a működés megértés megáll a napi feladatok ütemezésénél, biztos lehet abban, hogy nem vezető,, amit a pozíciója neve sem fog azzá tenni. vagyis paradox módon a tanácsadó ügyfele nem vezetők lesznek. 

Tehát a tanácsadó 

• egyértelműsíti azt, hogy fogalma sincs arról, hogy egy vezető az elfoglalt pozícióján túl mitől vezető
• használt terminológiája a korlátjai és az alapvető tévedések okán inkább további zavarokat, mint tisztázást eredményeznek
• terméke annyi, hogy össze tud állítani egy szoftvert
• összesen vakvágányon fut. A sikere maximum gyorsciklusú és átmeneti, a megtérüles pedig talán nullszaldós lehet

Végül egy laza hipotézis: Tekintettel arra, hogy a tanácsadó egy ismert startup befektetőt is azonosított referenciaként, akinek jelenleg kb. 30 (vagy több, már nem emlékszem a pontos számra) startupban van pénze, erősen gyanítható, hogy ő is ennek a befektetőnek a startup programjában fut. Egy alkalmazásfejlesztésre indított vállalkozás, vagyis feltehetően ugyanaz lesz a sorsa, mint a startupok többségének, még akkor is, ha a kódolás, a UI és a UX jó, mert funkcionálisan bőven akad konkurenciája.