Kapcsolat

Hálózati fizika a vállalati szektorban - A 95% vs 5% aránydinamikája (standardhiba, vagy szűk elit)

Úgy tartja a mondás, hogy a „Kivétel erősíti a szabályt”. De milyen törvényszerűség, logika húzódik meg a mondás mögött? Mi a szabály? Mi a kivétel? és A kivétel miért erősít? 

Általános vállalati és vezetői ismeretek a 95% vs 5% arányhoz

Minden vezető számára ismert (100%)

  • a 95%-os valószínűségű megbízhatóság, a 95%-os működésbiztonság, a 95%-os KPI célérték, mint sikeres eredmény
  • az 5%-os veszteségküszöb, az 5%-os hibahatár, vagy inverz KPI esetén az 5% alatti célérték, mint sikeres eredmény.

A vezetők többsége számára (95%) ismert az, hogy a 95-os valószínűség melletti 5%-os hibaarány a standard normál eloszláshoz (Gauss görbéhez) kapcsolódik, amelyet a sixsigma, mint a termék és szolgáltatás minőségének biztosítása érdekében előszeretettel használnak. Vállalati kontextusban a vezetőségi átvizsgálás során kerülnek összegzésre azok a tényezők, amelyeket mérnek számolnak és a vállalat minőségére mutatnak. Itt fontos megjegyezni azt, hogy azok a működési tényezők, amelyeket nem mérnek és nem monitoroznak, azok láthatatlanok és ismeretlenek maradnak (pl. hány döntés nem születik meg egy megbeszélésen, vagy egy héten az összes megbeszélésen, vagy egy hónapban az összes megbeszélésen…). Ugyanez a vezetői többség az, aki

  • számára az 5% mindig outlier, anomália, amivel nem kell foglalkozni. És itt követik el a legnagyobb menedzsment szintű hibát:
  • az 5-os vezetői elitben való létezésre teszi fel az életét. Amikor pedig a vezető elitbe, statisztikai outlier-be törekszik, egyáltalán nem értik ennek az aránynak a  működéslogikáját és fizikai törvényszerűségeit
  • ha ezt a két megközelítést, vagy hozzáállást egymás mellé tesszük, akkor egy nagyon paradox, zavaros működési jelleget kaphatunk, ahol a jelentőség és jelentéktelenség egyszerre igaz, ugyanabban a vezetői elmében, ugyanarra vonatkoztatva. 

Kevés vezető (~35) tudja azt, hogy mi a normál eloszlás matematikai képlete. Az ismeret hiánya a modellszerű, és a lineáris logikán túlmutató gondolkodást és rendszerlátást kritikus mértékben akadályoztatja és hátráltatja. A rendszerlátás viszont a vállalatvezetés alap kompetencia szükséglete. 

A vezetők elenyésző része (5%) ismeri ennek az aránynak a hálózati fizikai és működésdinamikai összefüggéseit, vagy asszociál a Hall-féle jéghegy analógiára…

Tehát mondhatjuk azt, hogy van egy aránydinamika, amelyet a vezetők vonatkozó ismeretei és a vállalati környezetben történő alkalmazásuk tökéletesen modellez. És visszaadják az aránnyal kapcsolatos funkcionális ismeretet illetve magát a hálózati fizikai alap axiómáját.

Akkor az 5% jó, vagy rossz?

A kérdés bár logikusnak látszik, mégis fölösleges. Mindkettőnek törvényszerűségei, működés logikája, következményei, funkcionalitása és egymásra gyakorolt hatásai vannak. A megítéléshez a hálózati fizika adja meg a választ.

Az aránydinamika néhány ismérve

  • Független a 95%-tól. Saját magában stabil egységet képez, amit a diagrammokon is jól meg lehet figyelni
  • Az 5% jellemzően olyan információt hordoz, amiről az alap hozzáállás miatt nem lehet megállapítani azt, hogy milyen kontextusban lehet releváns
  • Az 5% nem hordozza a tömeg 95% tulajdonságait, ezért biztos, hogy hordoz paradigmaváltó jelleget
  • Az 5% és a 95% nem tud tisztán vegyülni, sem közös nyelvet, közös érdekeket vagy közös értékeket meghatározni, pontosan az egymástól való távolság okán
  • A 100%, mint egység érdekében mégis vannak „szállítók” a tömeg és az outlier között, pontosan a létezés fenntartás érdekében. 
  • A 95% nem bírja el az 5% tulajdonságait (különállóság) és következményeit, míg az 5% nem bírja el a 95% tulajdonságait (tömeg sodródás) és következményeit.
  • Ott van az egység részeként az 5%, de annyira elenyésző számszakilag, hogy az egészhez képest irreleváns, vagy feszültségkeltő tud lenni a 95% számára, viszont krízis esetén náluk van a megoldás.
  • Annyira tud egyszerre jelentős és láthatatlan lenni, mint egy emberi testben a belsőfülben található vesztibuláris rendszer (egyensúlyszerv). A teljes testhez képest a mérete elenyésző, a funkcionális jelentősége viszont meghatározó.
  • Az outlier (5%) megváltoztatja egy egész (100%) tulajdonságait. Gondoljunk egy outlierrel számolt átlagértékre. Ezért ha a cél a tömeg (95%) jellemzése, akkor matematikai értelemben, és teljesen logikusan, az outliernek nincs helye a számításokban. Azonban ha egy élő rendszerben, mint egy vállalat, működési paradigmát kell váltani, akkor az 5% jelenléte elengedhetetlen.

A hálózati fizika törvényszerűségei az 5% outler vonatkozásában

A hálózati fizika (network science) nemcsak igazolja linearitást és a Gauss-féle megközelítést, hanem matematikai és strukturális törvényekkel bizonyítja: A jelenkori hálózatok stabil működésének az abszolút alapfeltétele az, hogy a szereplők 95%-a passzív végpont vagy csatorna legyen, és mindössze az 5% (vagy még kevesebb) lássa el a rendszerszintű irányítást és diagnosztikát. Ha ez az arány felborulna, a hálózat azonnal összeomlana.

A Skálafüggetlen Hálózatok Törvénye (A Hub-ok fizikája)

A jelenkori hálózati fizika (Barabási Albert-László kutatásai) kimutatta, hogy az élő rendszerek, az internet, a gazdaság és a vállalati struktúrák nem egyenletesen oszlanak el. Ezek úgynevezett skálafüggetlen hálózatok (scale-free networks).

  • a 95% (A végpontok): A hálózat elemeinek óriási többsége csupán néhány szomszédos ponthoz kapcsolódik. Ők a tömeg, a végrehajtók, a tilitoli szereplők, a memóriahabos párnák (tartásnélküli egymáshoz igazodás). Nincs rálátásuk a teljes rendszerre, csak a saját mikrokörnyezetük zaját pörgetik.
  • az 5% (A Hub-ok / Csomópontok): A pontok egy elenyésző, mikroszkopikus kisebbsége rendelkezik óriási számú, rendszerszintű kapcsolattal és információval. Ők a Hub-ok. A hálózati fizika szerint a Hub-ok definíció szerint ritkák: Ha mindenki Hub akarna lenni (ha az arány felkúszna), a hálózatban akkora információs és strukturális interferencia (zaj) keletkezne, ami azonnal elégetné a rendszert. Ez a jelenség ma tapasztalható is.
  • releváns információ és üzletek: A „Gyenge Kötések” Törvénye (The Power of Weak Ties): Mark Granovetter hálózati törvénye bizonyítja, hogy a radikális információk, a nagy volumenű üzletek és a valódi rendszerszintű lehetőségek mindig a távoli, „idegen”, laza kapcsolatokon keresztül (gyenge kötések) áramlanak be a rendszerbe.

A Robusztusság és Sebezhetőség Aszimmetriája

A hálózati fizika legfontosabb tétele a hálózatok túlélési képességéről szól. Egy skálafüggetlen hálózat elképesztően ellenálló a véletlenszerű hibákkal szemben.

  • Ha a 95%-os tömegből kiesik, csődbe megy vagy leáll 10%, 20% vagy akár 50% (ahogy az a 2026 ősztől induló megtorpanással elindul), a globális gazdasági hálózat még működőképes marad. A tömeg pótolható, a kiégése a rendszer tisztulási folyamata.
  • A hálózatok, vagy rendszerek sebezhetőségi pontjai: A hálózat két módon bénítható meg teljesen: Ha a Hub-okat (az 5%-ot) éri célzott támadás vagy túlterhelés. Ha a Hub-ok túlterhelődnek, akkor a hálózat legértékesebb diagnosztikai központja ég le. Ha a Hub-okat támadás éri és kikerülnek a hálózatból, akkor a hálózat erodálódás elleni immunitása megszűnik.

A Szívóhatás és a Preferenciális Kapcsolódás (Rich-get-richer)

A hálózati fizika a preferenciális kapcsolódás (preferential attachment) elvét hordozza. Vállalati környezetben az az egy – két ember, aki az igazodás hiánya okán elsőként kerül ki egy krízis kezdetén, ott a rendszer kohéziós magja esik ki. Amikor egy rendszerben krízis van, a hálózat kaotikus, vagy hiány pontjai a legnagyobb stabilitású és tekintélyű pontok, független (Hub-ok) felé kezdenek gravitálni.

  • A hálózati fizika értelmében tehát az 5% adja ki a 95% létezhetőségének a biztonságát. Az 5% és 95% aránya tehát nem egy sajnálatos piaci hiba, hanem a hálózati logika legstabilabb matematikai állandója.

Következtetések

Noha minden menedzsment a KPI-aival a normál eloszlás és kizárólag a linearitás mentén van tervezve és működtetve, az idő (ami spirális és cikluslogikát követ) okán természetes fenntarthatatlanságot hordoz: Termék esetében ritkábban, de vállalat szintű minőségbiztosítás esetében egyértelműen igaz az, hogy az 5% outlierrel nem foglalkoznak.

  • Ha ez az outlier rendszerhiba lenne, akkor kummulálódik – működés komplexitást, probléma turbulenciát, vakfoltokat, működés akadozást, és instabilitást eredményez.
  • Ha ez az outlier előnyös tényező lenne, akkor elhal – az új gyakorlatokat szabályozni, standardizálni, vagyis adaptálni kell, amely változásmenedzsmentet von maga után. Változásból pedig ott van a tervezett fajta, nem kell több…

Vállalati kontextusban tehát a valóságban ez nem derül ki. 

  • A 95% nem más, mint a maximálisan kihozható 100%-os tömegszerű jó működés. Ahol a menedzsment tehát egy 100%-os skálán méri a teljesítményét, és a 95% nem a képesség maximumot, hanem a teljességre való lehetőséget rejti, ott a valóságban
    • a kapacitás tartalék már rég elfogyott, mert az 5% a stabilitás biztosítéka, nem a felélhető tartalék, vagy az elvárás teljesítésének a lehetősége
    • a teljes tévedésben van, és az egész menedzsment szemléletét hibás axiómákra és alap feltevésekre helyezi…
  • A valódi elit vezető vagy elit tanácsadó, aki az 5%-ban van, láthatatlan a tömeg számára, a működése radar alatti, és gravitáció alapú. Ennél fogva az elérhetősége, és hozzáférése is korlátozott.
    • Azok a vezetők, akik a társadalmi tőkéjükből (barátok, ismerősök, bizalmi kör, egyéb) állítják fel a vállalataikat, a hálózati fizika értelmében
      • csak ennek a környezetnek a kompetencia határáig képesek fejlődni, vagyis a releváns üzletek és információk nem hozzáférhetők számukra. Ez pedig megint egy vakfoltot jelent az elvárás – képesség tengelyen
      • nem bírnak meglenni a közvetlen környezet és interakció nélkül, idegrendszeri szinten nem bírják az elkülönüléssel járó életformát. 
    • Tehát ahol a vezető vagy tanácsadó brand-t épít, népszerűsíti magát, ügyfelet toboroz és azt keresi, hogy mit hajlandó megvenni a tömeg, nem a saját működésének a megfelelőségére összpontosít, és automatikusan kizárja magát abból a vágyott elit 5%-ból, amit alapvetően életcélként tűzött ki maga elé. Instabil, ellenállóképesség és tartás nélküli memóriahab,
      • ami a közvetlen környezetére tud csak reagálni, és
      • amit a globális ösztönszintű társadalom a pótolhatóként kategorizál és folyamatosan korrigál (pl. a vezetői szelekcióval, a kompetencia szükségletek változásával).
  • Vállalaton belül a láthatatlan outliert a Hall-féle jéghely analógia demonstrálja a legjobban

A tömegnek van egy világképe az 5% elittel kapcsolatban. Vágyik az 5% elit részévé válni, de nem számol és nem is tud együttélni a következményeivel, viszont öntudatlanul teljesen ellentétes módon, a tömegben maradásért dolgozik és tesz mindennap. 

  • Ahol tehát a működés formája szembemegy a vágyakkal és elképzelésekkel, ott a működésből hiányzik az integritás és az egység. 
  • Az integritás a legstabilabb működési forma és a legsűrűbb mágneses mező.
  • A fizika törvényei (indukció) szerint a stabil, sűrűbb, erősebb mágneses mező mindig rendezi a gyengébbet. 
AZ 5% NEM A 95%-HOZ KÉPEST ÉRTELMEZENDŐ HIBA, HANEM ÖNÁLLÓ, SAJÁT FUNKCIÓVAL RENDELKEZŐ RENDSZERELEM