A szervezetfejlesztők alapértelmezetten egy népszerű, jól bejáratott szakmai terület. Nagy általánosságban az első olyan megoldásnak számítanak, amikor egy szervezet bármilyen oknál fogva átalakulásra kényszerül.
Ugyanakkor izgalmas az, hogy a szervezetfejlesztés kompetencia hatóköre csak az emberre, a formális együttműködési keretekre, és kapcsolatokra fókuszált, lényegében logisztikai tevékenység. A hatékonyságmutatóik fluktuációra, vezetői visszajelzésekre, szerepek stabilitására és a kapcsolódó koordinációs költségekre (bármit is jelentsen ez) terjed ki.
Tudvalevő az, hogy a vállalkozáskedv és a vállalkozáskényszer ugyanazt a mutatót táplálja, vagyis mindig van lelkesedés és elszántság vállalkozást építeni.
A vállalkozás egy jogi személy. A jogi személy pedig egy jogi kifejezés, ami nem egy humanoid entitás, hanem egy virtuális objektum, amit emberek (ez már humanoid) vezetnek, működtetnek, építenek, egyéb mindennap.
Szembejött velem megint egy hirdetés. Szervezetfejlesztő teszi fel azt az ügyfélvonzó, provokatív marketing kérdést, hogy „a vállalkozásod annyi szabadságot enged meg neked, amennyit szerettél volna?” Nézzünk a hirdetés mögé, és vizsgáljuk meg a mintázatot.
Az egyértelmű, hogy szervezetfejlesztőnek csak vállalati környezetben van mozgástere és életképessége, tehát a szervezet, mint működési közeg számára bevételi forrás. A háttér képzettség sokrétű, de emberi erőforrás koncentrált.
A vállalat, mint jogi személy létezése és működése jogszabályok függvénye. A működtetése pedig az ember szándékának és képességeinek a függvénye. A vállalat, mint jogi személy nincs felhatalmazva, de képessége sincs semmivel ahhoz, hogy bármit is megengedjen, tiltson, szabályozzon, döntsön, vagy hasonló.
Az ember kiterjesztett minőség megnyilvánulása a vállalata. A kiterjesztett minőség megnyilvánulás egy teremtett dolog, amire tévedés úgy nézni, mint a teremtője fölött uralkodó entitásra, aminek rendelkezési joga és lehetősége van.
A vállalkozás nem rabság, hanem egy ember választása, és a további létezésének a formalizált szándéka. Ahol az ügyfélszerzés arra irányul, hogy az ember saját választása és döntése egy ellenség, ami szabotálja az ember létezését, ott a szakértő az ember ítélőképességét és életforma választásait vitatja. – Kérdés lehet az, hogy mennyire bízunk abba a szakértőbe, aki eleve úgy közelít felénk, hogy hülyének lát minket.
Lehet jól vagy rosszul vezetni egy vállalkozást, vagy vállalatot, de az, aki kiszáll az alkalmazotti státuszból és a független, autonóm önfenntartásra tesz kísérletet, inkább tisztelendő, mint sarokba szorítandó.
Az ember nem azért hoz létre vállalkozást, hogy ne kelljen semmit csinálnia, hanem azért, hogy magának teremtsen értéket, tapasztalatot és tanulságokat. Teljesen téves irány az a megközelítés, ahol tiszteletlenül, abból az alapfelvetésből közelítünk a bevételforrásunk felé, hogy ő gyenge és kevés.
A szabadság fogalmát is érdemes megérteni. Az önfenntartó autonóm működés önmagában a legnagyobb szabadság, amit egy ember választhat, vagyis amikor vállalkozást indít, akkor a legnagyobb szabadságát választja. A szakértő azonban feltételezhetően a szabadságot, mint jogi kifejezést, és szabad időt érti a hirdetésében. Ez felveti azt a kérdést, hogy a vezető mivel tölti a szabadidejét?
Vagyis az idő kitöltéséről való döntés nem a vállalkozásé, hanem a tulajdonosé.
Egy vállalkozás, vagy vállalat szervezettsége és működése számos tényezőtől függ, nem csak az embertől és a vezetőtől. Tehát kizárólag az ember (különösen a vezető) logisztikája és manipulációja nem fogja megoldani a vállalat nehézségeit, ha az egyéb tényezők nincsenek körülötte hozzáigazítva. A szervezetfejlesztés a kompetencia korlátjai okán sosem lehet teljeskörű megoldás, csak egy részre irányuló lehetőség.
Nézzük meg a kognitív logikai vetületét ennek a gondolatnak:
Összesen a helyzet egyre bonyolódott és nem egy szike pontos helyzet diagnózis, hanem egy teljes rendszerszintű agyrázkódás lett az együttműködésből.
Tehát van egy szakértő, akinek fogalmazásbeli, vagyis önkifejezési gondjai vannak. Amikor valaki összevissza beszél, akkor a valóságban már ő maga sem tudja, hogyan lépjen ki abból a stagnáns állapotból vagy degradációs pályából, amiben van. Ha pályakezdő és össze-vissza beszél, az egy magabiztos alapok nélküli tudást hordoz, amit a tapasztalatnak kell kikorrigálnia, kicsiszolnia, és a hiányokat feltöltenie.
Ez a szakértő nem lesz sikeres, ha ezt az irányt és működés logikát követi, mert azok a vezetők, akiknek a vállalkozása, vállalata degradációs ívre került, az emberi oldalukon eleve megsérültek. Ahol egy sérült emberhez, vezetőhöz úgy közelítünk, hogy „béna vagy, add ide, majd én segítek rajtad”, ott az ember identitás szintű választásait vitatja a szakember, ami egy romboló dinamika.
Ugyanakkor a kollektív érettséget vizsgálva elmondható az, hogy ezekre az identitástörő szakemberekre szükség van azért, hogy bekövült működési dinamikák és gyakorlatok át tudjanak alakulni.
És mit lehet tenni?