Mindenki időhiányban szenved, és általánosságban egy egyéni értelmezés szerinti szabadságért küzd. Ez egy több évtizedes időszakot felölelő tematika, ami pár éve indult el kollektív szinten.
Már mindenki AI-t tanít azért, hogy idő szabaduljon fel. A felszabaduló idót pedig új és más feladatokkal töltik ki. Megy az örömködés, hogy a hatékonyság és a teljesítmény nő.
A jelenlegi időszak, amely a komplexitás megértésére és helyes kezelésére lenne hivatott, általánosan túlterheli az embereket. Különös tekintettel azokat a vezetőket, akiknek a vezetés identitás szintre ágyazódott be. Náluk a vezetés turbulenciát, sorban álló, látszólag összefüggéstelen problémákat és a megoldás/megmentés teljes felelősségét hordozza. Nekik összecsúszik
Adott egy ismertebb tanácsadó, akinek egyszer részt vettem egy ingyenes weinariumán tavaly. Érdekelt, hogy mit ajánl vállalatvezetőknek. A pár órás webinar minősége nem érdemel szót. De a végén azt állapítottam meg, hogy saját felfedezéseként adta el a minőségmenedzsment alapjait, mint a tapasztalatok és a józan paraszti ész egy kivételes szintézisét. A webinar annak idején fókuszba tette a primer szintű vezetői kihívásokat, valamint a folyamatok megértésének a szükségességét.
A tanácsadó szintén sokat költ reklámra, de legalább konzisztensen egy téma, a vállalatirányítás (ISO 9001) körül mozog. Rendkívül vonzó az, hogy egy vállalkozás nem darálja fel a tulajdonosát, és enged mást is, mint a munkaidős elfoglaltságot. A mondás tehát az, hogy legyen önműködő a vállalkozásod, vállalatod, ami elsőre újszerűen hangzik és azt üzeni, hogy lehetséges is.
A munka egy olyan elfoglaltság, amely
Mindezeket együtt nézve az az ember, aki vállalkozást, céget indít, nem azt tűzi ki célul, hogy ne legyen ott, ne vegyen részt, mindent az emberei és az AI oldjon meg, hanem ezen szempontokat kívánja egy magasabb minőségi szintre emelni a saját életében. Tehát ahol az az ígéret, hogy a cég önműködő, ott elvész a részvétel, a tapasztalás, az alkotás, a fejlődés, a tanulás és legfőképp az önbecsülés szükésgletének (Maslow) a lehetősége.
Az ISO 9001 alapú, minőség központú működés analógiásan a magánéletben is tettenérhető mindennap.
A vállalatvezető és a magánember között nem a vezetői, és lassan már nem is a rendszerlátás képessége tesz különbséget, hanem a szakmai kompetencia, mert ha vezetőnek időmenedzsmentet, vagy lineáris logikát (ha…, akkor…) kell tanítani, akkor ott olyan képességbeli gyengeségről van szó, ami áthatja a magánéletét is.
Ahhoz, hogy valamiről el lehessen dönteni, hogy időpazarlás e, gyakran rendszerlátó képesség, illetve a rendszernek, mint értelmezési tartománynak a folyamatos tágítása, és dimenzionálsa kell. Lehet lemenni tevékenység és folyamat szintre, de valahol a megértés az egyéni prioritás és a szándék szintjén dől el az, hogy mi mősül időpazarlásnak.
Ma például a gondolkodás, elemzés, vizsgálódás, gyakran a tapasztalás is időpazarlásnak számít. Ezért hagyatkozunk az AI-ra (ha tudjuk használni), dobozos (tanácsadói) szolgáltatásokat veszünk, rövid kommunikációra, gyors ciklusú ügyekre koncentrálunk, nem szánunk időt. Ennek következtébeny, és esetleg vállalatirányítás előképzettség nélkül, már egy kis vállalkozás is egy komplex rendszernek látszik. Ha például azt mondanám, hogy
A vállskozás építés egy kreatív önkifejezési forma, amely hidat képez az egyéni szükségletek és az egzisztenciális biztonság között. A kreativitás nem szól a részvétel hiányáról. Vállalkozást tehát az ember elsősorban nem azért indít, és épít, hogy magától, a tulajdonostól függetlenül létezzen pusztán a pénzért, hanem hogy kiteljesedjen benne önmaga legjobb verziójaként. És lehet kudarcot vallani. De folyamatos és szisztematikus felkészüléssel és tanulással a siker sokkal valószínűbb. Akinek már vállalkozása van és menet közben jön rá bizonyos kompetenciák hiányára, annak a vállalkozással együtt történő fejlődésre és növekedésre nyílik lehetősége.
