Általános

A társasházok látványos része a szomszédság – szomszédok közötti kapcsolatok minősége; a közösképviselő, aki évente egyszer magától bejelentkezik a kötelező közgyűlés miatt, és megjelenik hívásra, ha gond van. A közgyűlések mindig unalmasak, gyakran konfliktusosak, ezért a szomszédok között a kapcsolati kohézió folyamatosan bomlik. Ahol a közös képviselőnek kicsúszik a kezéből a működés és csapat koordináció, ott kerül sor a lakók összefogására és leváltására.

Van dokumentált működés szabályozás, ami pont annyira nem érdekel senkit, ahogy egy vállalat esetében a szabályzatok, eljárások, egyéb. Optimális esetben a valós működés megegyezik az elvi (dokumentált) működéssel. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy az elvi működés átalakul személyek közötti bizalmi alapú (kéz kezet mos) alapú működésbe, amit csak a közös képviseletnek van hatásköre moderálni. 

A valóságban a többség ezeket a dinamikákat nem vizsgálják rendszerben értelmezve, hanem megállnak a személyes megélések szintjén. Ami kényelmes az oké, ami nem, az impulzív érzelmi reakció szintjén mutatkozik meg. Az emberi viselkedés legelemibb (primitívebb) dinamikája.

Az eset

A társasházban van egy önkormányzat által tulajdonolt rész, amit az egyik szomszéd(A) kibérelt pár évre. Szomszéd(A) megosztotta a tervét ezzel a helységgel kapcsolatban a leginkább érintett szomszéd(B)vel, aki alatt található az önkormányzati helység és elött egy kert, amit évek óta gondoz saját hatáskörben. A terv egy kávézó féleség volt egy kiülős kerthelységgel, ami pusztítással és idegenek tömegével járt volna. Szomszéd(B) felé az ajánlat konkrétan az „örök élet, ingyen sör”, vagyis napi szintű ingyenes fogyasztás volt. 

Tehát mérlegre került az évekig gondozott kert és a napi egy ingyen bambi a terv támogatása érdekében. És mit lehet tenni olyankor, amikor szomszéd(A) magas tulajdoni hányaddal bír, a számvizsgáló bizottság tagja és szövetséget alkot azzal a két másik szomszéddal, akivel egy 15 lakásos házban 3-an mindent megszavazhatnak? Látszólag egy vesztes csatáról beszélünk, egy kedvezőtlen ajánlattal, ahol a tulajdonosi hányad egy kezelhetetlen erőfölényként dominál.

Az irányváltás módja

Itt válik kulcsfontosságúvá az, hogy ne vesszünk el a szavak szintjén. „Azt mondta, hogy….” A szavak, csak kiindulópont, ami a mintázatokra mutat rá. A rendszer összegzés az általános rész szerint viszont alapja az irányváltásnak. Melyik az a rendszerelem, amibe a ligkisebb energiabefektetéssel belenyúlva fordul a hajó? 

Mindig az elmélet és a gyakorlat közötti diszharmónia adja ki a választ, és sosem a gyakorlatba kell izmozni, ahogy ezt a többség teszi, hanem az elméletbe.

Ebben a konkrét esetben elkészült egy SZMSZ kiegészítési javaslat, ami

• keretként szolgál tökéletes harmoniában a jogszabályokkal
• kellően precíz és alapos ahhoz, hogy szakmailag is vitathatatlan legyen
• a gyakorlatban már ismert és alkalmazott kiskapukat beszabályozza
• a megfelelő fórumba lett beküldve

Vagyis teljesült az 5W1H elv, de nem az ismert probléma megoldó, hanem az új működés definíciós szintjén. 

A rendszer válaszai

1. teljes pánik és zavar
   1. válságstáb (a kis irányító közösség között) összehívása és informális egyeztetés
   2. a kis irányító közösség között is kitudódott titkok megbomlasztották a szövetséget
   3. a szakmai és jogi vitathatatlanság jelzi az eddig gyakorlat végét, és mutatja azt, hogy
   4. van egy alábecsült szereplő a rendszerben, akit ideje komolyan venni
2. az erőviszonyok és a működés organikus újraszerveződése
   1. a 2,5 hónappal későbbi éves közgyűlésre mindenki átgondolta a saját védhetőségét és felismerte azt, hogy vagy együttműködik a legitimációval, vagy szembenéznek az eszkalációval
   2. mindenki a saját komfortjának és biztonságának az érdekében egy, a korábbiaktól eltérő működést (viselkedés, hozzáállás, egyéb) vett fel, vagyis a paradigmaváltás beérett és végig futott további beavatkozás nélkül. Aki eddig
      1. biztos volt magában, mert bizonytalanabb lenni és teret adni a közösségibb mozgás felé, illetve a legitim működés felé
      2. háttérben figyelt magányosan, követővé vált
      3. egy hisztis akaratos gyerekként domináns érdekérvényesítő volt, elcsendesedett, kivonult, vagy el sem jött a közgyűlésre
      4. a tulajdoni hányada alapján irreleváns volt, a szavai egyenjogúvá váltak
3. kiegyenlítettebb és konszenzuálisabb párbeszéd
   1. a tulajdoni hányad, mint döntési és cselekvési súlypont átíródott
   2. a kivonulás és feladás helyett közösségibb hozzájárulás a kertgondozás tematikához
   3. jó ötletek, és költséggazdaságosabb megoldások is felszínre kerültek
   4. kibuktak további elakadt ügyek, és működési problémák, amiknél a figyelem az információ ismeretére tevődött a probléma súlyossága helyett
   5. beindult egy alternatív közös nyelv a tulajdoni hányad dominancia helyett, amiben értékteremtés is szerepel
4. értékteremtő együttműködés és új közösségi értékek megjelenése – erre még be kell várnom az adatokat, de már csak erre van lehetőség, mert a régi rendszer lelepleződött, a sérülékeny pontok megsérültek, tehát a rendrakás jöhet csak.

A változás folyamatos volt, de láthatatlan és csendes. Mindenki szépen lassan egy közösségibb, együttműködőbb, konszenzuálisabb pozícióba sodródott, ami kiadja az új működéslogikát, és létrehozza az új, fenntarthatóbb rendszert. 

A valóságban pedig senkinek nem sérült az egzisztenciája, a pozíciója, a társadalmi státusza, az egoja, csak láthatóvá vált a közösség sérülékeny pontja és a fejlődést/működést akadályozó elemek.

A standard folyamat

A folyamat mérföldkövei

De ehhez a változáshoz kellett egy

1. katalízis helyzet, ahol a határok átlépése kritikus szintre került
2. rendszerben gondolkodó (rendszer diagnózis), aki meglátta azt a pontot, ahol a legkisebb energia befektetéssel és a legnagyobb hatékonysággal totális irányt lehet változtatni
3. egy kis munka, egy kis hatás – új működési keret definiálása
4. káosz állapot, amiben az átrendeződés szükségszerűsége láthatóvá válik – a káosz a rendszer stabilitásának és ellenállóképességének a jelző rendszere
5. csendes és organikus változás nap nap után
6. változás észlelése, azonosítása, és öröm az új iránynak, új rendszernek és működési modellnek, ahol az erőviszonyok kiegyenlítődnek és közösségibbek

A rendszerek standard inpicit dinamikája

Az, aki bele tud nyúlni egy rendszerbe úgy, hogy senki ne sérüljön identitás szinten

• nem manipulálható – mert az instabilitást és függőséget eredményez
• nem megvehető – mert a rendszer nem kínál számára értéket
• nem terhelhető át korlátlanul – mert a határok a saját felelősség és hatáskörre is kiterjednek
• nem fogja más helyett elvégezni a munkát – mert tisztában van azzal, hogy mely felelősséghez, mely feladat kapcsolódik
• de ha mond valamit, arra érdemes figyelni.

Összegzés

A társasházak működése céges analógiára lettek felszabályozva. A tulajdonosok a részvényesek, ahol a tulajdoni hányad, a részvényaránnyal megegyezően működnek. A tulajdonosok a ház vezetői is, a közösképviselet pedig egy megbízott ügyvezető, mediátor, koordinátor, moderátor kombinált féleség, akinek az önálló jogköre szabályozott. 

Vállalati keretben ugyanez a standard folyamat megy végbe mindenhol. A kérdés az, hogy ki az, aki ezt áltlátja és biztonsággal tudja kezelni? Ahol az irányváltást jól csinálják, ott senki nem sérül identitás szinten, mert az igazodás nem követel totális személyiség és viselkedés váltást. Az előny pedig közös, és nagyobb, mint a változtatás mértéke. 

A folyamat tehát a struktúrális alapoktól indul. A folyamat eleje mögé nem tehető hagyományos teljesítmény mutató. Vagyis a változás, átalakulás nem KPI-ozható fel. Aki ezt megpróbálja, nem átalakul, hanem rádől az instabil rendszere, és megsemmisül.