Általános

A vulgáris mondás úgy tartja, hogy a vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van, és senkit sem érdekel. Mégis, manapság csak véleményeket, és kvázi folózófikus becsléseket, projekciókat hallgatunk és látunk a közösségi média platformokon, akár a jelen, akár a jövő vonatkozásában. 

Szeretjük hallgatni a mások véleményét, mert 

• sokszor impulzív, érzelemmel dúsított, és hangolódik a saját érzelmi világunkhoz és mentális állapotunkhoz
• azt gondoljuk, hogy tágítják a látásmódunkat, és adnak olyan perspektívát, amelyből építkezni lehet

Azokat a véleményeket, amelyekkel azonosulunk, szeretjük megosztani másokkal úgy, mintha a sajátunk lennének, mert a különböző szerepeinket stabilizálni akarjuk a különböző rendszerekben. 

Szokványos eset

A véleményvezér tehát elmondja azt, hogy

• mit gondol egy helyzetről, emberről, időszakról, egyébről
• hogyan látja a dolgokat
• szerinte mit kellene, vagy lehetne csinálni
• mit projektál a jövőre vonatkozóan, és mindig csak a számára elégséges információ alapján, amit a tapasztalat hiánya, vagy a tapasztalat általi korlátosan elérhető információ erőteljesen korlátoz. 

A közönség pedig like-ol, kommentel és tovább fűzi a véleményt a sajátjával. A véleményformáló pedig azzal a benyomással szembesül, hogy az ő véleménye számít, amit mond igaz, és releváns, illetve, hogy ő egy fontos ember, értékes tagja a társadalomnak. A véleménye pedig értéket képez közsségi szinten.

A vélemények mögötti mintázat

A vélemények megformálásakor az oksági láncok logikusnak és koherensnek tűnnek, ezért a véleményeket hajlamosak vagyunk valós diagnózisként és akár egy komplett információ bázisként kezelni. 

A vélemények mögött a tulajdonos szinte sosem méri fel a tétet, a saját hatását és a következményeket. Amikor szembesülés van a következményekkel, a vélemények tartalmi szinten beomlanak. 

A vélemények mögül mindig hiányzik a módszeresség, az alapos kidolgozottság, viszont mindig hordoz egy impicit érzést, a hatás kedvéért pedig gyakran egy explicitet is. 

A vélemény ragadós és azokat szolgálja ki, akik nem tudnak, vagy nem hajlandók résztvenni a tapasztalásban:

1. Ha egy vélemény tartalmaz személyes értéket, vagy érintettséget, akkor a vélemény egy általunk létrehozott kontextust kap
2. A kontextussal pedig tartalmat és jelentést adunk annak a véleménynek, amit hallunk. 
3. A saját kontextusunkkal pedig magunkévá válik a más véleménye, mintha belőlünk származna, a miénk lenne
4. Ennek a folyamatnak a révén pedig már meg sem tudunk különböztetni egy véleményt egy diagnózistól, pedig mondatszerkezeti szinten tehető különbség
5. Tovább adjuk a más véleményét a sajátunkként, mert az még mindig tájékozatlanságot feltételez, és ciki, ha valamire azt mondjuk, hogy „nem tudjuk”, „nem ismerjük”.

A vélemények és a használható helyzet diagnózis mára összemosódott fogalmak, mert ha az egyik túlsúlyt kap, de a másikat keressük, egy idő után hajlamosak vagyunk egymásba mosni a kettőt, hiszen az információs társadalomban elvileg minden az orrunk előtt van. Az intelligens szelekcióban pedig versenyhátrányt látunk. 

A helyzet diagnózis mögötti mintázat

A helyzet diagnózis úgy működik, mint az egészségügyi diagnózis.

• A helyzet diagnózis megfigyelést, adatot, elemzést, tapasztalatot, vagy tapasztalat alapú mintázat felismerést és rendszerszemléletet igényel
• A rendszerszemlélet ahhoz kell, hogy az információszelekció helyes legyen, és a szintézis visszaadja a fizikai valóságot
• Vannak egyszerű és nehéz esetek. A nehéz eseteket a komplexitás (bonyolultság) okozza, és sokszor időigényes. Specialistára, konzultációra, vizsgálatokra és eredményekre van szükség
• A diagnózis mögött felelősség és elszámoltathatóság van
• A tét tiszta, ebből fakadóan a következmények ismerete elemi szükség és igény
• A helyzet diagnózis képes irányokat kijelölni, időtávokat meghatározni, és döntési lehetőségeket felvázolni
• A diagnózis képes jó közelítéssel prediktálni, addig a pontig, amíg minden tényező változatlan. Amikor a tényezőkben változás áll be, új predikció állítható fel.

Összegzés

Ma még mások véleményéből élünk többnyire, mert nem tudjuk megkülönböztetni a valódi helyzetdiagnózistól.

A vélemény maximum státusz kijelölésre, és pozícionálásra jó. Törékeny jelenség különösen akkor, ha semmi közünk nem volt a megformálásához. 

A helyzet diagnózis viszont értékteremtésre, működés fenntartásra, használható működés keretezésre jó. Stabil, tanulási és fejlődési lehetőséget hordoz magában, felelősséggel tovább örökíthető.