„Madarat tolláról…” – avagy a Minőség az emberben kezdődik
A minőség ma ismét hiánycikk, mert az érzelmi preferencia felülírta a szakmai kompetenciát – az emberek funkcionálisan működnek („csak legyen meg, haladjunk”), de a belső igényesség eltűnt. A rendszerek pedig túlnőttek az alkotóikon, és a szöveg tartja fenn a látszatot a valódi minőség helyett.
• A minőség definíciói között az érzelem alapú megítélés vált elsődlegessé – a szakmai kompetencia másodlagossá vált; ezért nem tudunk ajánlani jó szakembert, boltot vagy szolgáltatást, mert a „kedvesség” és a „rábeszélés” eltakarja a tényleges szakmai teljesítményt.
• A funkcionális működés bináris: az ember fizikailag jelen van, mentálisan nincs összeomlva, működteti a normákat – de a belső igényesség megszűnt („jóvanazúgy”), a hibák megszaporodnak, és a megoldás helyett a hárítás és a narratíva dominál.
• A Kano-modell „must be” szintjén működünk – ez a minimum, ami nem inspirál senkit; a minőség erodálódása nem hiba, hanem a fejlődés új irányainak jelölője, de aki ezt nem érti, az a látszat fenntartásába és a kiégésbe menekül.
Gondolatok a Maslow féle szükséglet hierarchia csúcsáról
A Maslow-hierarcia csúcsa nem egy végállomás, hanem egy újrainduló ciklus, ahol az egyén a jeleket olvasva, jelenléttel és önazonossággal újrakalibrálja az összes szükségletét – amely a vállalati működések szintjén egy ismeretlen emberi aspektus
• Az önmegvalósítás 15 jellemzője (pl. probléma-központúság, mély kapcsolatok, csúcsélmények) mind a tudatosság és az ösztönösség közötti átrendeződést mutatja.
• A transzcendencia nem más, mint a szükségletek újrainduló ciklusa – az egyén elölről kezdi, de sokkal gyorsabban halad, mert a jeleket, szinkronicitást és önazonosságot már értelmezni tudja.
• A vállalati akadályok: adatmániásság, hiányalapú motiváció, időhiány az önreflexióra – ezek miatt a munkáltató–munkavállaló kapcsolat nem képes elérni a transzcendens szintet.