Mi az a motiváció valójában? – Egyáltalán van olyan, hogy vezetői motiváció?
A motiváció nem egy vezetői skill, hanem egy egyénfüggő, időszakos belső hajtóerő, amelyet senki nem tud kívülről fenntartani – a vállalati motivációs eszközök (bónusz, csapatépítő, dicséret) csak addig működnek, amíg az adott szükséglet nem telítődik, és a valódi vezetői „motiváció” nem a külső eszközökben, hanem a követendő mintában és a bizalmi szálban rejlik.
• A motiváció forrása a szükségletek és a személyes értékek találkozása – ez időszakos, dinamikus és egyénfüggő; aki ezt folyamatosan fenntarthatónak hiszi, az a természet ellen dolgozik.
• A vállalati motivációs eszközök (fizikai, biztonsági, szociális, önbecsülési, önmegvalósítási szinteken) a Kano-modell szerint idővel alapelvárássá válnak, vagy függőséget okoznak – ezek nem valódi fejlődést, hanem külső elváráshoz igazodást eredményeznek.
• A valódi vezető nem motivál, hanem inspirál – saját mintájával, stabilitásával és önbecsülésével vonzza a követőket; aki külső motivációs eszközökre szorul, az nem vezető, hanem manipulator, és a csapata sosem fog önként követni.
A Minőségteremtés Folyamat-, Rendszer-, és Hálózatos megközelítésből
A minőség nem egy statikus célpont, vagy állapot, hanem egy élő, egymásba ágyazott értelmezési háló, amelyben a folyamatok, a rendszerek és a köztük lévő kapcsolatok együttműködését jelenti, aminek központjában az ember áll, aki ezeket létrehozza.
• A folyamatszemlélet adatalapú, reaktív működés („akkor változtatok, ha fáj”), ahol a feketedoboz input–output modellje standardizált mintákat hoz létre.
• A rendszerszemlélet már az oksági láncolatot és a folyamatok közötti kölcsönhatásokat vizsgálja, rámutatva, hogy a hiba eredete sosem ott van, ahol megjelenik.
• A holisztikus szemlélet neurális hálóként kezeli a folyamatokat, bevonva a pszichológiai, spirituális és szinkronicitásbeli tényezőket is – ezzel a legtágabb perspektívát nyújtva, de egyben felerősítve a bizonytalanságot is.