Mi az a motiváció valójában? – Egyáltalán van olyan, hogy vezetői motiváció?
A motiváció nem egy vezetői skill, hanem egy egyénfüggő, időszakos belső hajtóerő, amelyet senki nem tud kívülről fenntartani – a vállalati motivációs eszközök (bónusz, csapatépítő, dicséret) csak addig működnek, amíg az adott szükséglet nem telítődik, és a valódi vezetői „motiváció” nem a külső eszközökben, hanem a követendő mintában és a bizalmi szálban rejlik.
• A motiváció forrása a szükségletek és a személyes értékek találkozása – ez időszakos, dinamikus és egyénfüggő; aki ezt folyamatosan fenntarthatónak hiszi, az a természet ellen dolgozik.
• A vállalati motivációs eszközök (fizikai, biztonsági, szociális, önbecsülési, önmegvalósítási szinteken) a Kano-modell szerint idővel alapelvárássá válnak, vagy függőséget okoznak – ezek nem valódi fejlődést, hanem külső elváráshoz igazodást eredményeznek.
• A valódi vezető nem motivál, hanem inspirál – saját mintájával, stabilitásával és önbecsülésével vonzza a követőket; aki külső motivációs eszközökre szorul, az nem vezető, hanem manipulator, és a csapata sosem fog önként követni.
Startup jelenkori csapdái – Az ökoszisztéma jelenlegi érettsége és diszharmóniája
A startup vonzereje az önmegvalósítás ígéretében rejlik, de az ökoszisztéma szereplőinek eltérő érdekei (alapítók: függetlenség, befektetők: ROI, állam: GDP, multik: technológia) kontraproduktív nyomást gyakorolnak az innovációra – és a vállalatépítés módszertanának hiánya miatt a trial&error dinamika a kiégés felé tolja az innovátorokat.
• A startup szimbolikája: innováció, szabadság, önmegvalósítás – de a különc (innováció) és a támogató környezet (pénz) között elemi érdekellentét húzódik, ami a gyors exit felé tolja a folyamatot.
• A belső gyengítő tényezők: vállalatépítés kihívásai (életciklus-modell), szervezeti kultúra átörökítése, magkompetencia felhígulása – ezek mind energiát vonnak el az innovációtól, és a startup magára marad ezekkel a területekkel.
• Az ökoszisztéma diszharmónikus érdekei tehát nem hagynak teret a stabilitást adó vállalatépítés módszertanok és a vezetés szervezés számára
A Projektmenedzsmentről rendszerszemléletben
A projektmenedzsment lényege nem a módszertanok versenye, hanem a PDCA-ciklusra épülő, tudatos tervezés, ahol a projekt háromszög (eredmény–idő–költség) egyensúlyát a minőségmenedzsment logikája és a feketedoboz-szemlélet tartja kézben.
• Minél kevesebb időt szánnak a tervezésre, annál agilisabb (és erőforrás-igényesebb) a projekt – a tervezés 3-5x-ösen térül meg.
• A projekt csak akkor sikeres, ha a változások beépültek a napi rutinba, és nem keletkeztek nem tervezett „melléktermékek” (kármentés, pótlás).
• A projektmenedzser hitelessége és a csapat védelme kulcsfontosságú – aki nem mélyed el a szakmában, az sérülékeny projekteket vezet.
A projekt csapatról – avagy a projekt menedzsere és a steakholderek menedzsmentje
A projektmenedzser egy beszorított pozíció, ahol a siker nem csak a módszertani tudáson múlik hanem azon, hogy mennyire képes megérteni a projekt egyes fázisaiban az eltérő humán dinamikák fontosságát.
• A steakholder menedzsment lényege a szereplők azonosítása, szerepük, felelősségük, hatáskörük és érdekeltségük pontos meghatározása – ennek hiánya eleve determinálja a projekt sérülését.
• A projektmenedzser három kulcsfeladata: a feltételek biztosítása, a csapat védelme a külső hatásoktól, és a saját kiégésének megelőzése – különben a csapat kihátrál mögüle.
• A projekt elején szigor, közepén lazítás, végén ismét szigor – ez a humán dinamika kulcsa, amit sehol nem tanítanak, de a sikeres projekteknél működik.