A rejtett vezető paradoxonja – avagy a láthatatlan kohéziós erő, látható közellenség képben
Egy szervezetben a pozícióban lévő vezetők helyett egy rejtett, láthatatlan kohéziós erő tartja össze a csapatokat – egy személyben lévő működés logika, amely struktúrális szinten hat. Amikor ez eltűnik, a szervezet ezt megérzi.
• A jelenlegi alá-fölé rendelő vezetői minta leköszönőben van – a tömeg kihátrál azok mögül, akik csak pozíciójukból és hatalmukból vezetnek, és a mellérendelő együttműködés felé mozdul.
• A rejtett vezető jellemzői: nincs pozíciója, de hozzá lehet fordulni, szavahihető, nem játszmázik, inspirál és tükröt tart – a hatalmi struktúrák számára fenyegetés, ezért elbocsátják vagy leépítik.
• A HR és a vállalati tanácsadók identitásválságban vannak – nem tudnak mintát mutatni az új értékekre, mert ők is a leköszönő rendszerben ragadtak, ezért a rejtett vezető marad az egyetlen valódi kohéziós erő.
Startup: Egy gyorsított MBA éles környezetben
A startup nem csak egy ötlet megvalósítása, hanem egy gyorsított vállalatépítési projekt, ahol a kiégés legfőbb oka a trial&error jellegből fakadó folyamatos problémamegoldás, és ahol a szervezeti kultúra magját a növekedési szükségletek szabják meg.
• A startup csapata a Maslow csúcsán mozog (önmegvalósítás–transzcendencia), így a hiányalapú szükségletekre adott válaszok csak minimumkövetelmények.
• A kiégés akkor következik be, amikor a problémák mennyisége meghaladja a rendelkezésre álló tudást, időt és energiát – a pihenőidő és a kreatív tevékenység fontos védelem.
• Az exitre való felkészítés (elengedés, gyász, új kultúra) nem csak az ötletgazdának, hanem az egész csapatnak szól – különben a szervezeti kultúra törést szenved.
A Minőségteremtés Folyamat-, Rendszer-, és Hálózatos megközelítésből
A minőség nem egy statikus célpont, vagy állapot, hanem egy élő, egymásba ágyazott értelmezési háló, amelyben a folyamatok, a rendszerek és a köztük lévő kapcsolatok együttműködését jelenti, aminek központjában az ember áll, aki ezeket létrehozza.
• A folyamatszemlélet adatalapú, reaktív működés („akkor változtatok, ha fáj”), ahol a feketedoboz input–output modellje standardizált mintákat hoz létre.
• A rendszerszemlélet már az oksági láncolatot és a folyamatok közötti kölcsönhatásokat vizsgálja, rámutatva, hogy a hiba eredete sosem ott van, ahol megjelenik.
• A holisztikus szemlélet neurális hálóként kezeli a folyamatokat, bevonva a pszichológiai, spirituális és szinkronicitásbeli tényezőket is – ezzel a legtágabb perspektívát nyújtva, de egyben felerősítve a bizonytalanságot is.