A vezetői magány paradoxonjai
A vezetői magány három paradoxonban ragadható meg: (1) a vezetővé válás útja magányos, de a piac már kész vezetőket keres; (2) a magány egyedi érzés, amelyet nem lehet csoportosan megosztani; (3) a vezető ember akar lenni, de a „pénz=hatalom, érzelem=gyengeség” mintája gépként kezelteti őt – és a feloldás kulcsa az értékrend átállítása („pénz=eszköz, érzelem=erő”).
• A vezetői magány négy forrása: kompetenciahiány, szakmai/módszertani hiány, társas kapcsolatok hiánya, és önismerethiány – ez utóbbi az összes többi gyökere.
• Az egyedüllét és a magány nem ugyanaz: előbbi átmeneti és megoldásorientált, utóbbi a kapcsolatok minőségéről szól és izolációhoz vezet – de a vezetők gyakran összekeverik őket.
• A legnagyobb csapda: a magányos vezetők csapatot alkotnak, azt hiszik, együtt vannak a sötétségben – de az érzés megoszthatatlan, így csak egymás mellett léteznek, nem együtt.
Projektek siker-bukás aránya: Áttekintő Magyarország viszonylatában
Bár a sikeres projektek aránya 20 év alatt 40%-ról 55%-ra nőtt, a változás üteme rendkívül lassú – és a startupok 80-90%-os, az állami projektek 65-70%-os bukási rátája jól mutatja, hogy a tervezés hiánya és a felelősségre vonás elmaradása továbbra is a legfőbb gát.
• A legnagyobb előrelépés az IT-szektorban történt (agilis módszertanok 40%-os terjedése), de a KKV-k és az állami szféra továbbra is szenved a túlzott optimizmustól és a bürokráciától.
• Magyarországon a tervezési idő 30%-kal rövidebb, mint Nyugat-Európában, és a hierarchikus döntéshozatal blokkolja a hatékony projektmenedzsmentet.
• A startupok bukásának fő oka az alulfinanszírozás és a hiányos piackutatás – de a tervezési idő 10%-os növelése 30%-kal csökkentené a kockázatot.