A leleplező igazság: Az inkompetencia védelmét biztosító ökoszisztéma – rendszerszemléletben
A vezetők tömeges inkompetenciája egy komplett védelmi ökoszisztémát hozott létre (elit körök, peer csoportok, coaching, HR, torzított társadalmi tőke), amely az inkompetens rendszerek összeomlását lassítja – de az erőforrások kifogyóban, és a rendszer önmaga ellen dolgozik.
• Az inkompetens vezetők nem termelnek értéket, csak meglévő erőforrásokat használnak fel – ezért az általuk működtetett rendszerek szükségszerűen összeomlanak, amikor a források elfogynak.
• A védelmi ökoszisztéma szereplői (elit vezetői körök, peer csoportok, coachok, tanácsadók, HR) mind az inkompetencia fenntartásából élnek – de a piac telítődik, és ők is szenvedik az átalakulás diszonanciáját.
• A valódi kompetens vezető az, aki nem függ a coachoktól és peer csoportoktól, hanem önmagából képes új működési dinamikákat létrehozni – a jövőben a dominancia elvű felvásárlások eltűnnek, és egy új, hálózatos KKV-szektor jön létre.
A gyors világ nem mentesít a minőségi tervezés alól – avagy a projekt tervezés szükségszerűsége
A felgyorsult világban a tervezés elhagyása nem hatékonyság, hanem önámítás – a projekt mint feketedoboz mindig visszaadja azt, amit inputként kapott, így a kihagyott tervezési lépések hiányként vagy hibaként térnek vissza az outputban.
– A tervezés kreatív és intuitív tevékenység, amely a projektmenedzser szakmai felkészültségét és a szándék komolyságát is megmutatja.
– A projekt charter és a steakholder mátrix az első kritikus lépések: előbbi döntéstámogató, utóbbi a kommunikációs és felelősségi struktúrát tisztázza.
– A specifikációk (termék/szolgáltatás/cég) dokumentálása akadályozza a csapongást és mérsékli a hibákból eredő veszteségeket – még ha sosem tökéletesek, a törekvés önmagában is érték.
ATS-algoritmusok vs. emberi intelligencia: Ki választ tényleg jobban?
Az ATS-alapú kiválasztás egy olyan új társadalmi szűrőre mutat rá, amely rávilágít arra, hogy aki nem illik egy adott működési struktúrába, az nem alkalmatlan, hanem egy számára nem való közegből kap visszajelzést – és ez az önismeret egy új, kegyetlenül őszinte tükre.
• Az ATS nem igazi mesterséges intelligencia, hanem szövegegyezésen alapuló statisztikai modell (kulcsszóillesztés, regresszió), amely a pozíciókiírás és a jelentkezési válaszok egyezési arányát vizsgálja.
• Az ATS nem egy rossz algoritmus, csak rávilágít arra, ahogyan az ember a felelősségét és döntéseit kiengedi a saját kezéből.
• Holisztikus nézőpontból az ATS egy jó jelzőrendszer: ha kiszűr, az azt mutatja, hogy az a vállalati kultúra nem neked való, és egy másik struktúrában sokkal jobban tudsz érvényesülni.