„Ha gépként viselkedünk, gépként kezelnek minket” – avagy a kiút a vezetői magányból
A vezetői magány nem külső adottság, hanem belső választás eredménye – aki elzárkózik az önreflexiótól és a sebezhetőség felvállalásától, az maga szabotálja a kapcsolódásait. A feloldás egyetlen útja a struktúrális (nem érzelmi) önismereti belső munka.
• A vezetői magány szervezeti szinten fertőző: a vállalat vezetőjének mintája egy év alatt végigmegy az egész vezetői csapaton, és beépül a szervezeti kultúrába.
• A magány mögött mindig az önismeret részleges vagy teljes hiánya áll – a félelmek („nem vagyok elég jó”, „gyengének látszom”) és a téves motivációk („másokért csinálom”, „gazdag akarok lenni”) együttesen vezetnek az elszigetelődéshez.
• Az önreflexiót sokan azért kerülik, mert ítélkezéssel és önbántalmazással társítják – pedig a helyes önreflexió nem hibakeresés, hanem a határok felismerése és a belső iránytű újrakalibrálása.
Startup: Túl az ötleten – Minőség, kultúra, K+F és a vég kezdete
A startup valójában egy nagyszabású projekt, ahol a belső minőség (folyamatok, kultúra, emberek) határozza meg a külső megjelenést és az exit sikerét – és ahol a K+F-iparág kiszervezett kísérleti terepeként a trial&error modell a transzcendens tanulás eszköze.
• A startup végterméke kettős: egyrészt az ötletből váló termék/szolgáltatás, másrészt maga a vállalat mint entitás – mindkettő minőségét a belső inputok határozzák meg.
• A startupok 80-90%-a azért bukik el, mert alábecsülik a projektmenedzsment támogató erejét – pedig ez egy idő- és költségkorlátos projekt, ahol a PDCA-ciklus és a háromszög egyensúlya ugyanúgy érvényes.
• A startup mint K+F-eszköz: az állam kiszervezte a bizonytalan kutatás finanszírozását a befektetőkre és inkubátorokra – így a hétköznapi emberek is részt vehetnek a globális értékteremtésben.