Mi az a Rendszerlogika? 

Ha definíciót szeretnénk mellé tenni, akkor nem más, mint a folyamatos (minden időpillanatban) kiegyenlítődés elve és a folyamatos működés biztosítása. A kiegyenlítődés mögött mindig a kereslet-kínálati egyensúlyi ponton való mozgás történik, amely nem hordoz magában alapszinten moralitást, érzelmeket, etikát, vallást, politikát vagy bármilyen hitrendszert, de a kereslet-kínálat, mint rendszer minimum energia szintje. A kiegyenlítődésre való törekvés az emberek alapműködésébe van kódolva. Az etika, a moralitás, és a többi mind a rendszerek vázát szolgálják annak érdekében, hogy az emberek önként csatlakozzanak, sőt céljuk legyen csatlakozni a működés biztosításába. A működést nem érdemes duálisan (jó vagy rossz) minősíteni, mert a hangsúly azon van, hogy működjönk. Amíg működik, addig jó, bárhogy is érezze az ember magát, vagy bármennyire is értsen vele egyet. A keresleti oldal mindig kapni akar, a kínálati oldal mindig adni akar. Mindkét oldalban ott van egy hiányállapot, amire a másik oldal szabadkapacitása a válasz. Ez a találkozás és kapcsolódás alapja két ember között, ahol a kontextus mindegy (munka, barát, párkapcsolat, vallás, akármi). Ahol tehát egy bántalmazó kell, ott meg fog jelenni egy bántalmazó. Ahol egy érzelmi hordozóra van szükség, ott meg fog jelenni egy érzelmi hordozó. Ahol a hit hiányzik, oda bejön egy ember aki azt tudja adni (vallás, spiritualitás, szekta, mentor, coach, egyéb formájában). A kereslet kínálat egyensúlyi pontja körül (a Marshall kereszt metszéspontján) születik meg a döntés arról, hogy két ember tovább megy e együtt, mert ez az a pont, ahol a működéshez szükséges energia a minimumon van. A kölcsönös szimpátiát és az együttmaradás szándékát az adja ki, hogy mindkét fél azt kapja a másiktól, amire szüksége van. A keresleti oldal kapni tud, a kínálati oldal adni tud. Rendszerszintű értelmezésben az adás-kapás relációban a keresleti oldal telítődni tud, vagyis eléri a határhaszon maximumát, ahol beindul egy változás, hiszen a kínálati oldal értékét és erejét vesztette. Irrelevánssá válik. A kapcsolat azért esik szét, mert az együttléthez szükséges funkció betöltötte a szerepét, a feleknek a valóságban nincs tovább szükségük egymásra. Ezt az ideológiák, a társadalmi értékek és a konvenciók nem engedik elfogadni, és beismerni, mert minden a holtomiglan holtodiglan célt tűzi ki maga elé, a munka, a pár-, a baráti, vallási és egyéb kapcsolatok. Amikor a funkció kifutott, az emberek a hosszútávúság, az ígéretek és hasonlók értékmérőibe kapaszkodnak, amibe erősen jelen van a végtől illetve az egyedülmaradástól való rettegés. ahol tehát a kínálati oldal erejét vesztette, a keresleti oldal telítődött, az a változtatás és továbblépés pontja, hiszen egyik sem tudja megszerezni a kapcsolatból azt, amire szükségük van. Tehát mindenki, aki azért dolgozik, hogy két ember együtt maradhasson (mediátor, coach, párterapeuta, egyéb), az az ember természete ellen dolgozik, aminek csak átmeneti sebtapasz hatása van. Minden toldozgatás és foldozgatás egyre rövidebb időtartamra képes együtttartani a feleket, mert az együttmaradás már többlet energiát igényel. A teljes szétválás pedig azon az energia maximumon történik, amin a rendszer már nem képes egyben maradni és működni. Mint a fizikában. 

A rendszerelméletek jól szemléltetik a működésszerveződéseket. A rendszerek logikusan addig működnek, amíg bírnak. Azután átalakulnak, vagy eltűnnek. 

A teljes tartalom szerkesztés alatt. Addig is ha érdekel, kérdez bátran