NAPI INSPIRÁCIÓ

A napok nem számítanak, csak a Te ritmusod. Az út, amin végigmegyünk ugyanaz. Tehát ha ide tévedtél, ne a napokat kövesd, hanem kezd bátran az elején időrendben haladva.

A „napi inspirációk” az én ritmusomat követi, az én naplóm, de amikor megtalálod ezt az oldalt, ugyanezt az utat kezded járni. Mindennap egy új felismerés, egy új összefüggés, egy új megértése a létezünknek és önmagunknak.

Szóval add át magad az útnak, mert a megélés megértéssel párosítva, egy izgalmas élet, amelyben meglátjuk a saját minőségünk váltását, vagyis az önmegfejlődésünket. Ha kérdésed lenne, írj, vagy hívj

Október

Az önazonosság érzése maga a tiszta nyugalom

Feszültség, stressz, szorongás, nyugtalanság, szomorúság, düh, zavar…. mind mutatják azt, ahol Önmagunkkal szembe megyünk. Ahol Önmagunkkal szembemegyünk, ott a külvilággal is konfliktusba kerülünk. Annyira egyszerű.

Ezen érzések mentén akarunk megnyílvánulni őszintén, de nem engedjük meg magunknak. Félünk a külvilág véleményétől, haragjától, ellenállástól, vagy olyan elképzeléshez ragaszkodunk, ami bár nem működik, nem engedjük el

Mutatjuk magunknak az utat. Kövessük Önmagunkat, mert csak Önmagunk felé vezethet

„Gyere, segítek Neked…”

NEM. – A legnagyobb átverés. Ha segítünk egymásnak, akkor ott

  • biztos egy mögöttes érdek van, mert aki segít, fölérendelté, akinek segítenek, alárendelté válik.
  • nem kölcsönösség van benne, hanem lekötelezettség.
  • mindketten akarnak valamit kapni a másiktól, ahol a szándékok nem azonosak és tiszták.

Tehát nem segítünk egymásnak, hanem együttműködünk. Építünk, megoldunk, megcsinálunk valamit, amiből mind ugyanazt vesszük ki, ahol ugyanaz az érdek, a szándék és benne van az interakcióban a tisztázott kölcsönösség

„Milyen rossz emberismerők vagyunk”

Nem vagyunk rossz emberismerők. Bizalmat adtunk azoknak is, akik kicsalták belőlünk. Nem tettünk különbésget ember és ember között.

  • Jó hiszeműen és nyitottan álltunk hozzájuk, mert a tiszta és őszinte embernek ilyen az alaptermészete
  • Higgyük el, hogy amit most látunk és megtudunk, igaz
  • Ne magunkat hibáztassuk, hanem azokat, akik csak csalással és hazugsággal tudnak érvényesülni

A mi felnőtté válásunk az, hogy megtanuljuk felismerni a hazugságot, és nem engedjük közel magunkhoz

Az önbecsülésről

  1. Ahol félünk, ott bizonytalanok vagyunk
  2. Ahol bizonytalanok vagyunk, ott kontrollálni akarunk
  3. Ahol kontrollálni akarunk, ott, fölé akarjuk rendelni magunkat
  4. Ahol fölé akarunk rendelődni, ott alárendeltség születik
  5. Ahol az alárendeltség is megszületik, ott a belső biztonságunkat Önmagunkon kívülre helyeztük
  6. Ahol a belső biztonságunk kívül van, ott a félelmeinket tartjuk fenn

Engedjük magunknak meg felépíteni az önbecsülésünket

A konfliktusok most tisztítanak. Engedjük meg

Amikor zajlik a tisztulás, az jellemzően konfliktus. Ekkor húzzuk meg a határainkat tisztán – ezért van okunk örülni a konfliktusnak, mert Önmagunkért teszünk, saját erőnkből. Vagyis láthatóvá válik Önmagunk számára is, hogy kik/mik is vagyunk

Az egyensúlyi rendeződés törvényszerűsége miatt a konfliktusok segítenek minket a kollektív szintű helyünkre, ahol a létezés (az életünk) a legkényelmesbb és legkönnyebb

Szóval engedjük meg a konfliktust. Vizsgáljuk, lássunk, értsünk, hasznosítsuk. Tisztuljon a kép és engedjük, hogy megtörténjen az, ami utána jön. Ne akadályozzuk a jót

Ha kibillenünk, emlékezzünk

Eljött az ideje annak, hogy

  • tisztán meglássuk önmagunkat
  • elengedjük azt, hogy ki mit gondol rólunk – mert ha most engedünk, olyan felelősséget veszünk fel, ami nem a miénk
  • a határaink ott nyilvánulnak meg, ahol a tűrőképességünk a végét mutatja
  • ne akarjunk helyzeteket, embereket menteni, mert különben az igazság késlekedik

Hagyjuk a dolgokat megtörténni. Álljunk bele abba, ami a dolgunk, és álljunk hátra attól, ami nem.

Én már csak egy kávét kérek

  • A hazugság kiderül mostmár elkerülhetetlenül
  • Ahol látszat van a kompetencia helyett, az omlik
  • Ahol a langyos sár, vagy a félelem a változástól az egyetlen motiváció, az eltörik

Nincs tovább 🙂

Örömlétben létezni, szilárdan önmagunkban állni, önmagunkra támaszkodni a legfelemelőbb. A legnagyobb szabadság, miközben körülöttünk dolgozik a káosz. Ha ezt tudjuk, akkor megerősödtünk, megtaláltuk önmagunkat, és a helyünkön vagyunk. Jöhet bármi, nekünk már nem árthat

Kezdődik az aratás

Az ősz mindig az aratás szimbóluma is. De ez az év jelentőségteljesebb, mint a korábbiak. Itt az ideje beleállni Önmagunkba. Akik vagyunk

  • a helyes értelmezés szerint
  • helyesen használva Önmagunkat
  • engedni a szívünknek, mert ott az információ és az igazság

És ezt tényleg csak a szív tudja megmutatni. Ahol még nem értjük, vagy rosszul használjuk  Önmagunkat, ott kerülünk konfliktusba.

Mindennek az alapja a megértés

  • a tudás szintézisé
  • az elfogadásé
  • az elengedésé
  • a funkcionalitásé
  • az önmegfejlődésé
  • az önbecsülésé
  • az önmegvalósításé

Mielőtt megértünk, elemeznünk kell

Lession learned az átmenetben

Ha jól csináltuk, akkor érezzük és látjuk. A lession lerned, mint összegzés egyben az új működés szabályainak is a deklarátuma. Vagyis az átmenetben látjuk azt, akik voltunk (torzítottan), még rázzuk le a maradványokat, de már látjuk azt akik leszünk (tisztán).

A lession learned megmutatja a helyünket és az egyensúlyban maradás módját. Azt a pozíciót, amiben a legjobban, elégedettség maximalizálva élhetjük meg az életünket. Aminek a végén mosolyogva azt mondhatjuk, hogy „jó kis kaland volt”

A hasonló a hasonlót vonzza

És ez van. Amikor találkozunk azokkal, akikre azért nézünk fel, mert látjuk bennük azt ahol megfejlődték Önmagukat. Bizonyítják nekünk Önmagunk valóságát

  • Mert tudjuk mit jelent ez
  • Mert csináljuk mindennap, és érezzük azt, hogy hogyan nehéz, miközben
  • Már látjuk azt is, hogy miért éri meg

Amit érzünk a találkozáskor: Megtiszteltetés. Egyszerűen megtelik a szívünk örömmel.
A találkozás visszaad Önmagunkból egy részt Önmagunknak. Ez a legnagyobb ajándék, amit kaphatunk Önmagunktól

Néhányunknak eljött a pihenés ideje végre

Akinek mostanáig sikerült a rendszereit felismerni, megérteni, a rendszerhibákat meglátni, és a hozzájuk kapcsolt, és szükséges veszteségeket elfogadni, nála az archetipikus mintázatok zárása indul el. A teljes záráshoz szükséges kisebb erőpróbák, mélységek nélkül, már csak azért kellenek, hogy kristálytisztán és konkrétan rögzüljön az, 

  • ami én vagyok, azt hogyan szeretném működtetni
  • ami fájdalmat okozott, azt hogyan nem tudom többé megengedni

Szóval lehet végre pihenni egy kicsit, mert utána jön az új kaland, amit el sem tudunk ma még képzelni

Ha a régebbiek érdekelnek, kattints az Archívum gombra
Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp