Ez már a többedik alkalom, hogy azt hiszem, hogy elfogyott a téma, de megint beleszaladtam egy összefüggésbe, ami megér egy cikket. Tanulságként elviszem magammal azt, hogy
A váratlanság és a kreativitás kulcs tényezője a jelenkori változásoknak, vagyis az én tanulságom teljesen illeszkedik a jelenbe, és a 4. Ipari forradalom változásaiba.
És akkor nézzük a témát, mert hajmeresztő összefüggésekre világít rá. Azt érzékeltem a közösségi média platformokról, hogy eltűnti az Ipar 4.0. vagy a 4. Ipari forradalom kifejezés a köznyelvből. Közben látom, hogy pörgetjük a technológiai, AI, és automatizmusok rohamos fejlődése körüli dilemmákat, sikereket, tanulási és pénzkereseti lehetőségeket. Aki nyakig benne van a változásban coachként, oktatóként, vállalkozóként, mintha észre sem venné, hogy miben pörög, mert úgy hajtja a pénzt és a pillanat lehetőségét, mint hörcsög a kereket a terráriumban. Értjük analógiásan azt, hogy a hörcsög azt hiszi, hogy mindent lát, egy elképzelt célért, miközben sem magát, sem a környezetét, sem a célját nem látja tisztán, de kitartóan hajt.
Tehát érdemes ránézni arra, hogy mi mindenről szól a 4. Ipari forradalom a technológiai és AI fejlődésen túl. Alább összeszedtem tematikusan egy listát, egy átfogó kép érdekében. Az elsődleges üzenete ennek a cikknek az, hogy vegyük észre önmagunkat, még a magánélet szintjén is, a 4. Ipari forradalom alapköveként.
Láthatjuk azt, hogy ezek a területek azok, amelyekre nincs közvetlen hatásunk. Csak azt látjuk ezen területek változásából, amit megmutatnak nekünk igazsággal, vagy torzítva. Érzékeljük a változásokat, amelyekhez igazodni próbálunk, keressük azokat az irányokat, ahova a változások kifuthatnak, de a valóságban nem tudunk a változások elé menni ezért nem tudunk a közvetlen rendszereinkben versenyelőnyhöz jutni, vagy erősebb stratégiai érdekérvényesítést megvalósítani. Ezen területek változásait csak figyelemmel tudjuk kísérni, véleményt tudunk formálni, de még az érdekérvényesítésre sincs releváns hatásunk.
Tehát ezek a területek azok, amelyekre közvetlen módon van hatásunk, de többségében inkább öntudatlanul elszenvedjük (és a kivételek erősítik a szabályt) a változásokat, mint tudatosan megértjük azt,
Ezen területek esetében is keressük a célállapotot, és azt, hogy hová fut ki a változás bennünk, velünk, általunk, de nem látjuk. Ezért az előremenekülés stratégiája nem létezik, csak a kislépésekkel való előrehaladás. Az önmagunkban végbemenő változásokat pedig nem tudjuk versenyelőnyként értelmezni, mert nincs viszonyítási alapunk.
Ennek az egyik fő oka az, hogy a mainstram vezeti a figyelmünket, vagyis inkább azon területeket teszi hangsúlyba számunkra, amelyekre nincs hatásunk az helyett, hogy önmagunkra figyelnénk, és egyre erősebb tudatossággal vizsgálnánk, figyelnénk a saját működési, kommunikációs és kapcsolódási dinamikáinkat. Tehát azt, ahova hatni tudunk, nem tanulmányozzuk, helyette csodálkozunk, bosszankodunk, vagy éppen örülünk annak, amire nincs hatásunk…
Tehát a mainsteam által vezérelt és összpontosított figyelmünk 100%-t le kéne csökkenteni 50%-ra. A fontosság súlypontját pedig szintén át kéne helyezni a kintről a bentre.
Már tudjuk azt, hogy a jövő sokkal diverzebb lesz, mint a múlt, a jelen pedig egy átmenet a két világ között. Az egyénre szabottság, a saját felelősség, az önmenedzselés vagyis az autonómia a közösségek érdekében, a személyes szabadság egy olyan fajtája, amelyre a jelentős többségünk még nem alkalmas, de érzi, vágyja, és kihívás helyzeteket kap, hogy dolgozhasson magáért. Az egységes és katonás rendezettség, vagy a kapcsolatokon keresztüli szerveződések szabályozottsága még mindig erősen dolgozik a tudatunkban, a génjeinkben és az idegrendszerünkben, ezért a valódi önállóság értelmezés szintjén is sokunk számára nehézkessé teszi az átmeneti időszakot.
És itt egy gondolat erejéig emelném be a spirik és asztrológusok 2 legfőbb üzenetét, ami a 4. Ipari forradalom egyénszintű és átfogó végterméke is. A mostani átmeneti időszakban
Azt érdemes tehát látnunk, hogy ott, ahol a saját értékeink felváltják a külső elismerésért tanított értékeinket, igenis szerves része vagyunk egyén szinten a 4. Ipari forradalomnak akár akarjuk, akár nem. Ha pedig látjuk a változások tematikus térképét és a tömeget mögötte, akkor belátjuk azt is, hogy az egyén az alapja a globális változásnak minden témában. De, és ami miatt mégis szürreális ez az összefüggés: Én sem tudom azt, hogy mivel járulok hozzá a tömeghez. Ahol a kapcsolataim vagy a hozzáállásom, vagy a napi működésem megváltozik, nem tudom a nagy képbe beilleszteni.
Ugyanakkor ezzel a tudattal és felelősséggel (vagy akinek kényelmesebb még: hatalommal) kelni és feküdni minden nap, már izgalmassá teszi az életünket. A céltalanság, az értéktelenség és a „nem vagyok elég jó” általánosan belénk nevelt értékképzet indokolatlanná válik, vagyis erejét és értelmét veszti. A közvetlen hatásainkkal, változtatásainkkal (vagy öntudatlan változásainkkal) és döntéseinkkel mindennap hozzáteszünk a közvetett változásokhoz is a kauzalitás törvényszerűsége okán.
Utolsó konklúzióként emelném ki annak a megértésnek a szükségességét, hogy jelenleg nagy ívű stratégiákat, terveket nem tudunk megfogalmazni. Bármilyen vállalati átszervezésben gondolkodnánk, a 4. Ipari forradalom néven elhíresült globális változás olyan sebességet diktál, mely a valóságban lehetetetlenné teszi az előrelátást. Többek között ennek köszönhető
Tehát a változás sebessége egyszerűen a jelenben való jelenlétre kényszerít minket, ahol a múlt szabályai már érvényüket vesztették = nincs referencia kapaszkodó, a jövő pedig bizonytalan, homályos, és kiszámíthatatlan. Ha ma szembejön velünk egy lehetőség, nagy rá az esély, hogy nincs benne erő továbbvinni, tehát még az ötletek (észlelt lehetőségek) is bizonytalanok.
A következő cikkben kifejtem azt, hogy mindez hogyan is valósul meg pontosan. Ha kíváncsi vagy rá, olvass tovább
