Kapcsolat

Napi Inspirációk Archívuma

Szeptember

Miért omlik lassan, ahelyett, hogy eltűnne egy pillanat alatt?

Úgy tartjuk fenn a működésképtelen rendszereket, struktúrákat (muka, házasság, barátság, egyéb), hogy nem engedjük meg a rendszerszintű hibát látszani. Menteni akarjuk a rendszerhibából származó veszteségeket, mert sokat tettünk a fenntartásába.

  • Személyes sikernek tekintjük, ha átugorva, elrejtve, elhazudva a hibát, látszat békét tartunk fenn – A jó problémamegoldó
  • Személyes kudarcnak tekintjük, ha a hiba mégis veszteséget eredményezett, amivel egyben nem feleltünk meg az elvárásoknak

Engedjünk el a vesztes-vesztes játszmát és hozzunk inkább létre egy minőségében jobbat, tartósabbat

A sélükénységünket okozó mintázat zárásáról

Honnan tudjuk hogy lezártuk a sérülékenységünket okozó mintázatunkat?

  • már nincs benned hiányérzet (nem várunk tőle semmit)
  • nincs reakció (nem húz fel, nem vonz be)
  • és átlátjuk a működését (megértjük, mire tanított Önmagunkról)

Hogyan segít ebben a most? Sokaknál ugyanaz az érzés: „elegem van a régi körből”

  • könnyebben tudunk szembenézni a mintázat részeivel
  • gyorsabban kifutnak a régi helyzetek

Mi hiányozhat a teljes biztonság érzetünkhöz?

  • Önazonosság hiánya – nem találjuk a saját utunkat, ezért kapaszkodunk abba, aki „biztosnak tűnik”
  • Érzelmi biztonság hiánya – nem tudjuk megtartani önmagunkat, ezért valakitől várjuk a stabilitást
  • Szeretet/elfogadás hiánya – nem tudjuk önmagunkat szeretni vagy elfogadni, ezért külső megerősítéstől várjuk
  • Cél vagy irány hiánya – üresség van bennünk, és valaki más lendületére próbálunk rákapcsolódni
  • Élmény/energia hiánya – unatkozunk, fásultak vagyunk, és ott keressük az energiát, ahol áramlást érzékelünk

Miről szól a hierarchikus kapcsolódási dinamika?

Ahol a kapcsolódás nem kompatibilis (munka, házasság, barátság, egyéb) vagyis az együttműködési keret hibás, az alá-fölé rendelés paradox módon nem megoldja, hanem elrejti, megkerüli, átugorja a kompatibilitás hiányát. 

A kompatibilitás hiányos kapcsolódásban muszáj valakinek meghajolni (elhazudnia magából egy darabot), és alárendelődni a konfliktus és a megoldás elkerülése érdekében. Ez az elkerülő stratégia pedig úgy működik, mint egy lefolytott kút. Túlnyomásra kitör és rombol

Tehát kompatibilis az a kapcsolódás, ahol mellérendelő az együttműködés. Ezt kell keresünk

Mit nem tanított meg nekünk senki? Azt, hogy 

  • az élet mire való? Mit kell, és lehet vele csinálni?
  • hogyan kell és mit jelent Önmagunkkal együttműködni
  • a számokban bízzunk, mert nem tudjuk
  • hogyan kell olvasni hazugságot a testről, az arcról, a hangból, a szemből
  • hogyan kell elengedni azt, ami nem működik
  • mit jelentünk mi egyén szinten a kollektív rendszerben

Mert sem a szüleink, sem a tanáraink, sem senki a környezetünkben nem tudta. De ha most résen vagyunk, mindezt megtudhatjuk

Felvállalni a teljes Önmagunkat a legnagyobb erő

Nem csak a belső vagy csak a külső a fontos. A kettőnek szinkronban kell lennie. 

  • Ha a belső fontos, és stabil, az kifelé megmutatkozik – belső erő, ami tartást ad és példát mutat
  • Ha a külső a fontos, az megmutatja a belsőt – belső hiány, ami a külső leomlásához vezet

Értékesek és különlegesek vagyunk, amibe felnőtt módjára, kétely nélkül bele kell tudnunk állni, és tartással, egyenes háttal viselni, működtetni kell

Amit spontán kimondunk magunkról, az IGAZ

De felfogjuk a saját szavaink mélységét?

*Halljuk meg a saját szavainkat, amikor Önmagunkról beszélünk, mert ezzel formáljuk az életünk minőségét. Megtapasztaljuk azt a minőséget, amivel azonosítjuk magunkat (túlélő, magányos farkas, elveszett, szerencsés, kiegyensúlyozott, egész, egyéb)

Ha figyelünk az Önmagunk általi spontán szembesítésekre, segítjük magunkat az elégedettség felé.

„Én a robot” = manipulatív HAZUGSÁG; Én a kivételes, egyedi, érték, luxus = IGAZSÁG

  • Kivel születünk meg? – Önmagunkkal
  • Kivel éljük az életünket? – Önmagunkkal. A környezetünkben az emberek változnak
  • Ki a legfőbb bizalmasunk? – Önmagunk. A környezetünk a magáét mondja, ami nem a miénk
  • Kivel halunk meg? – Önmagunkkal

Ez nem azt jelenti, hogy egyedül vagyunk, hanem, hogy kezdjük el Önmagunkat a helyünkön értékelni, mint az elsődleges, a legfontosabb és legértékesebb lény az életünkben – Hazugságmentesen

„Ha nincs mozgás, baj van!” – NE MENJÜNK ERRE!

Örüljünk a nyuginak. Engedjük meg magunknak a nyugalmat, a csendet és a békét. Ha nem engedjük meg, akkor csak

  • húzzuk az időnket – késleltetjük a jó megérkezését
  • pótcselekszünk – megoldás közben újabb megoldandó problémát hozunk létre
  • kifárasztjuk magunkat – nem regenerálódunk
  • frusztráljuk magunkat – ez önbántalmazás

Ráérünk valamit csinálni, DE csak, ha pihentető és feltöltő. Ha nem fáradunk el benne, még ha egész napot is igényel 

Eljött az igazgság ideje

Amikor azt gondoljuk, hogy valaki hazudik, vagy helytelen amit csinál, ahogy él, csak forduljunk önmagunk felé, és keressük a saját igazságainkat, hazugságainkat. Tükrök vagyunk egymásnak. A tükör a saját igazságunkra mutat rá.

  • Ha valakivel gondunk van, a saját igazságunkat lássuk meg a konfliktusban, amit nem merünk bevallani még Önmagunknak sem – Felszabadulás, Átfordulás
  • Ha már tudjuk az igazságunkat, a konfliktus ránagyít, hogy erőt tegyünk az igazságba és érvényesíteni tudjuk – Megerősödés, Újrakezdés

Relax, pihenés, töltődés

  • Végezzük a dolgunkat, de nem fáraszt ki
  • Időt szánunk magunkra, és a saját kedvünkben járunk
  • Nem frusztráljuk magunkat olyan dolgokkal, melyeket mások találnak helyesnek, de nekünk nehézséget okoznak

Minden helyes, amit magunkért őszintén teszünk 

Mi az Önbecsülés és hogyan megy át Önmegvalósításban?

Az Önbecsülés az, amikor

  • már tisztában vagyunk azzal, hogy milyen értékeket képviselünk
  • erőt tettünk bele, amelyet kifelé is meg tudunk mutatni másoknak
  • megmutatjuk a világnak, és ha elősre nem is tetszik neki, akkor is benne maradunk és kitartunk

Nem kötünk kompromisszumot, nem hajlunk meg más kedvéért, nem alkuszunk, még akkor sem, ha a világnak nem tetszünk elsőre. Mert a tét nagyon magas: Önmagunk, és az életünk

Az Önmegvalósítás akkor kezdődik el, amikor  a világ megtanulja, megszokja, megszereti és együttműködik vele (Önmagunkkal)

Kiállni önmagunkért – Ki az az önmagunk? – mit jelent ez?

mintha egy szerettünkért tennénk, mert értékes számunkra

  • tudjuk ki ő, mit képvisel, miért tartjuk értékesnek és különlegesnek
  • megbecsüljük, és tiszteletben tartjuk az igényeit, és a határait
  • vigyázunk rá, és védelmezzük, kiállunk érte bárkivel szemben
  • küzdünk és változunk érte, mert fontos nekünk, mert szeretjük

Szóval ha megismerjük önmagunkat, megértjük ki ő nekünk. Nem bánhatunk vele (önmagunkkal) rosszabbul, mint a legértékesebb szerettünkkel

Csak az első őszinte válaszig kell eljutni, aminek megérezzük az erejét

Ehhez viszont

  • nem állítani kell
  • nem tagadni kell
  • nem mást okolni kell,

hanem Kérdezni folyamatosan úgy, mintha ma születtünk volna meg. Ha nincs kérdés, nincs válasz… Még ez a törvényszerűség is erősebb, mint a gravitáció. És csak rendszerszintről nézve lesznek a válaszok valódi igazságok. Önmagunkban ragadva csak eltévedni tudunk

 

Azt hittem ma nincs üzenet… De tévedtem… 

Az igazság ideje már a közelben van. Látható, és érezhető. Van aki szorítást érez, van aki erőt. Mi az igazság? Az, ami ha elhangzik,

  • mindent összezavar
  • mindent lerombol, amiért eddig küzdöttünk
  • visszafordíthatatlan változásokat indít be
  • bátorságot, jelenlétet, tudatosságot és erőt kíván, mert 
  • esélyt nyit mindenkinek a vágyott élet felé, de csak kevesen fogják (tudni) bevállalni

Aki ezt érzi, tudja is. Aki bátor, nem menekül, hanem szembenéz és beleáll… Önmagáért

A belső béke feltétele a valódi egyensúly (matek szerint is)

Azt mondják, hogy az egyensúly 50-50%. = 50% önmagunkra, 50% a környezetünkre.

Ez eddig úgy nézett ki, hogy ~10% önmagunkra és ~90% a környezetünkre.
= 10% önmagunk egyensúlyára, azaz 5% belső elégedettségre való törekvés és 5% kifelé történő megnyilvánulás, érdekérvényesítéssel.

A jelenlegi időszak korrekciós kényszert erőltet ránk a valódi egyensúly érdekében

A valódi egyensúly = ~70% önmagunkra, és ~30% a környezetünkre = ~33% – ~33% – ~33%

Hol van a sérülékeny részünk?

  • Nem ott, hogy az érzéseinkről beszélünk, és nem ott ahol bevallunk, vagy beismerünk, hanem ott ahol önmagunkat letagadjuk (még logikus is…)
  • Ott van, ahol dogmatikusan mantrázunk olyan „értéknek” képzelt nézeteket, amelyek látszólag szembe mennek a „többségi gyarlósággal”. Ahol minden nap konfrontálódunk azért, mert nem akarjuk felvállalni a önmagunkat.

Az a sérülékeny részünk, amiben a legnagyobb önhazugságunkat, mindent feláldozva védelmezzük. De kollektív szinten már nem tolerált a hazugság, különben nem kerekedne konfliktus bennünk vagy másokkal.

A lezárás megengedése

Sokunknak most minden növekedés látszólagos, és ideiglenes; Új ismeretség, új projekt, új perspektívák, új rendszerek.

  • Ami ma kezdődik el, abból még hiányzik a valódi érték, vagyis az önfenntartás képessége (=stabil belső erőből történő döntés, működés, létezés, mindezt együtt, egymás mellett)
  • Az elavult, beszorult, működésképtelenné vált mintáink teljes lezárásának a megkezdése =
  • A pozícióból, pénzből, státuszból (hierarchiából) vezérelt döntések mostmár problémátc, veszteséget generálnak, bizonyítva a minta használhatatlanságát, segítve az elengedést

Miért nem érdemes már véleményt alkotnunk másokról?

Mindenki a vágya felé tart. Amitől ő boldognak és teljesnek érzi magát, vagy legalábbis egy egyensúlyibb, kielégítőbb állapotba és élet felé tart.

„Tányért pörgetünk” jelenleg a múlt és a jövő között. Figyelemmel, jelenlétettel és egy önkontrollal (nem lefolytással, hanem a fókuszhoz illeszkedő szükséges határokkal) megéljük a saját transzformációnkat. (= fizikailag leomlik a régi és épül az új struktúra)

Ez így izgalmas, és érdemes. Egyéb esetben szenvedés, érthetetlen és fájdalmas

Fókuszváltás történik – eddig csak álmodtunk róla, most megvalósítjuk

  1. Megjelennek az értékek és vágyként kiáltanak bennünk
  2. Minden, ami provokál minket, az pont a vágyunk felé vezet – a határainkat teszi rugalmassá:
  3. Engedjük be azt, amire vágyunk és Zárjuk ki azt, ami bánt minket

Tehát a határhúzás nem csak lezárás, hanem fókuszváltás és más irány felé való nyitás = az életünk útjának átrajzolása. – Nem kilépünk a komfortzónánkból, hanem belépünk oda. Az átjáró pedig maga a fókuszváltás, ahol átlépünk egy másik működési mintába

Önmagunk megélése – igazság és hazugság

Mindig ott fáj, ahol hazudunk önmagunknak. Ez egy jó irányjelző lenne, ha tudnánk, hogy az

Ezért kevesen éljük meg boldogan önmagunkat, mert nem tudjuk, hogy a fájdalmat nem eltagadni, elutasítani, elfedni kell, hanem a saját igazságunkat kutatni benne. Bátornak lenni meglátni, elismerni és elfogani

Sok a „szakértő támogató”, a „barát” és a „megmondó”, aki nem az igazságot segít feltárni bennünk, hanem elterel azzal, amit hallani akarunk, vagy amiben ők hisznek

Az egyetlen fenntartható (=időtálló) kapcsolódás ismérvei

  • Autonóm mindkét fél: nincs kényszerítő katalízis, nincs sérülés, nincs érzelmi túlterhelés.
  • Nincs bevonódási teher: a kapcsolat nem függ attól, hogy ki mennyire tudja magát “megadni” vagy tanítani.
  • Stabil együttműködés: a közös térben, közös célban, projektben vagy egyszerűen a jelenlétben működik, anélkül, hogy egyik fél energiája túlcsordulna a másikon.

A fenntartható és időtálló kapcsolódás, nem a túlélést vagy az érzelmi intenzitást erőltet, hanem a kölcsönös autonómián és tiszteleten alapul. (Ahogy Bhavi ezt már tudta)

A „szerelem” szó a valódi összhangra használt kifejezés

Az emberi párképződés funkcionális logika szerint történik. Egy funkció menti összerezgésre:

  • Gazdasági és erőforrás-logika – könnyebb túlélés, anyagi biztonság, gyerekeket felnevelni – párkapcsolatként nem fenntartó alap
  • Szociális státusz és elismertség – párban, társadalmilag validáló szerep, „beilleszkedést” jelez. – párkapcsolatként nem fenntartó alap
  • Utódnemzés – biológiai ösztönszint: génátadás – párkapcsolatként nem fenntartó alap
  • Érzelmi-intimitás igény – alapvető emberi igény a kötődésre, érintésre, közelségre – párkapcsolatként fenntartó alap

Ha azt mondjuk a funkcióra, hogy „szerelem”, torzítjuk a kapcsolódást. Bonyodalmat, konflkutust, felszültséget teremtünk, mert nem értjükl a küldetést és annak a végességét

Kávé szünet

Az én rendszeremben

  • a saját szimbólumaim, belső szerződéseim, döntéseim jelennek meg
  • a saját érettségemről, és fejlődésemről árulkodik
  • s saját irányomra mutat rá, és a küldetésemre emlékeztet
  • a változtatás felelőssége, és joga kizárólag nálam van, mert a ritmusom hozzám illeszkedik
  • én döntöm el, mikor zárok le vagy indítok el, mikor engedek be vagy zárok ki

Az én rendszeremben én írom az érvényes szabályokat

Múlt, Jelen, Jövő… Mit jelent ez?

  • Amikor a múltban élünk – a régi módszereinkkel próbáljuk megoldani az életünket, és szembesülünk azzal, hogy nem vagyunk elégedettek, MERT nem merünk elengedni
  • Amikor a jövőben élünk – tervezünk, ütemezünk, és meglepődünk, hogy nem jött be, amikor odaérünk, MERT átugorjuk a jelen élményeit, tapasztalásait, tanulságait és lehetőségeit
  • Amikor a jelenben élünk – csak vagyunk, és átadjuk magunkat annak, ami történik velünk, engedjük magunkat megnyilvánulni, kockázatok mérlegelése nélkül (nem fékezzük magunkat)

Mit jelent megérkezni? A helyünkön lenni? Amikor

  • azt csináljuk, amiben a legjobbak vagyunk – és ezt is várják el tőlünk
  • azok lehetünk, akik vagyunk – és ezt is várják el tőlünk
  • a közösségünk visszatükröz – és ez a tükörkép örömmel tölt el
  • nincs megalkuvás, nincs kompromisszum, nincs fejhajtás – mert nincs rá igény. Kölcsönös együttműködni akarás (belső vágy) van
  • nincs hiány (Maslow 1-4), csak növekedés (Maslow 5-8)

egyszerűen érezzük, és amúgy nincs rá más kifejezésünk. innentő a kihívás újrakezdődik

Mindenki magát teszi a helyére a társadalomban

Az önmagunkból eredő vonzás-taszítás dinamikánkból tudjuk, hogy haladunk a helyünkre

  • Ha összehasonlítás (másokkal, külső elvárásokkal) nélkül elismerjük a saját teljesítményünket, belátjuk azt, hogy az értékeink és az érettségünk sosem nem engedett volna más utat választani, merünk a szívünkkel dönteni a racionalitással vagy validáció helyett, Mi magunk helyezzük önmagunkat a társadalmi szerepünkbe – egyenes és gyors út
  • Ha mindezzel szembemegyünk, elutasítjuk, elfordulunk önmagunktól, nem tudjuk a helyünkre emelni önmagunkat – kacskaringós és lassú út

Mikor változik az életünk?

Amikor hagyjuk, hogy megtörténjen

  • Amikor beengedjük az ismertlent, amikor az megérkezik…
  • Amikor kitesszük az életünkből azt, ami fájdalmat, szomorúságot, feszültséget okoz…
  • Amikor elfordulunk attól, aki/ami lehajtja a fejünket…
  • Amikor nem a jövőbe keresünk célokat, hanem a jelenben látjuk a lehetőséget…

Amikor a mind ebbe szándékot + jelenlétet = erőt teszünk

Augusztus

Mindenki magát teszi a helyére valamennyi közösségében

A kapcsolatainkban működő vonzás-taszítás dinamikánkból tudjuk, hogy haladunk a helyünkre

  • Ha a vonzásnak engedünk, és a taszítást hagyjuk elmúlni, vagy már a közelünkbe sem engedjük, csak egy szeretett, és sikeres létformába kerülhetünk olyan kapcsolatokkal, amelyeknek vonzás az alap dinamikája – egyenes és gyors út
  • Ha a vonzást elrejtjük, elutasítjuk, a taszítást pedig védjük, és fenntartjuk, csak egy ideológiát követünk olyan kapcsolatokkal, amelyeknek leuralás, és veszteség az alap dinamikája – kacskaringós és lassú út

Vágyunk az igazságra és az abban rejlő információra, tudásra, de

  • Az, csak ritkán érkezik kérésre egy felkészült állapotban
  • Gyakran szembemegy az elképzelésünkkel, és a hitünkkel, ezért nagyfokú rugalmasságra és nyitottságra lenne szükség az elfogadáshoz, ami nincs. Ezért
  • Hárítással, eltereléssel, védekezéssel vagy hazugsággal fogadjuk az igazságot

A hazugság és az igazság kioltja egymást, eredményül pedig marad a kétség

„…Ki az úr a háznál?…”

  • Az alá-főlé rendelő együttműködés mély és kitartó tanítás eredménye (nem lehet teremtő módon konfliktust kezelni)
  • Az egyenrangú, mellérendelő együttműködés ismeretlen, ezért félelmetes (nem tudunk értékteremtő módon konfliktust kezelni)
  • A párkapcsolatban is természetes az alá-fölé rendelő együttműködés (nem csoda, hogy ezek a kapcsolatok eltörnek)

A feladat az, hogy megtörjük ezt a tradíciót a saját életünkben, hogy végre elkezdjünk valódi értékeket teremteni és megélni benne

Az igazi tekintély egy érzetalapú válaszreakció a külvilágból

  • nem adja senki sem ingyen, sem pénzért…
  • nem lehet kikövetelni, kiparancsolni…
  • nem lehet megtanulni akár éveket rászánva…
  • nem függ másoktól, vagy külső eévárásoktól…
  • nem mérhető, és nem számszerűsíthető…

Őszinteségen, jelenléten, belső tartáson fejlődik ki önmagunkban. Csak sugárzik belőlünk, és hat a külvilága

A szabadság nem azt jelenti, hogy mindig azt csinálod, amit akarsz, hanem hogy van választásod

  • Alapértelmezetten Mindenki szabad, csak nem veszi észre, mert a napi rutin és a benne rejlő feldolgozhatatlan információ mennyiség tereli a figyelmet és az elmét
  • A terelt és korlátozott elme elzárja a választási lehetőségek észlelhetőségét, ezért
  • Maradnak a test és az érzetek jelzései, ami pedig csak megfigyeléssel értelmezhető

A rugalmasság nem ellentéte a rendszernek

hanem egy magas szintű rendszer, ami alkalmazkodik az inspiráció hullámaihoz. Azt mondják, hogy

  • legyünk rugalmasak…
  • legyünk nyitottak a változásra…
  • vizsgáljuk mindezt a napi rutin szintünkön…

A feladat szép 🙂 Engedjük, hogy a dolgok megtörténjenek

A változás paradoxonja

  • A változás most már állandó…
  • Az állandóság belső biztonságot ad…
  • A biztonság belső nyugalmat teremt…
  • A nyugalom örömlétet indikál…

Ne fékezzük kontrollal a változást ott, ahol a feszültség mértéke már megkívánja, mert ami nem hajlik, az törik

Mit jelent „jelen lenni a jelenben”?

  • A múlt mintái és sémái ma használhatatlanok – Nincs referencia, csak tanulság és a változtatás „kényszere”
  • A jövő utólérhetetlen és megelőzhetetlen – A jelentős többségünknek nem működik az előremenekülés, a stratégiában való gondolkozás vagy a tervezés MERT
  • A jelen, lekövethetetlen gyorsasággal és információ mennyiséggel változik – Egy impulzus feldolgozás hossza mutatja azt, hogy mennyire vagyunk távol a jelentől

A jelenben való létezés nem más, mint a jövő tehermentesítése – Ahol a belső világunk összhangban van a külső világgal, ott az impulzus feldolgozás azonnali

A változás első jele a kérdés, amit senki nem akar/mer feltenni

  • A kérdést akkor érdemes feltenni, ha felkészültünk minden lehetséges válaszra, mert az őszinte választ elutasítani időpazarlás
  • A választ mindig mi adjuk meg magunknak, még akkor is, amikor más szájából jön, mert az igazság tartalmát érezzük
  • A tények és az igazság nem változnak azért, mert a szavak szintjén adott válasz nem őszinte

A jövő nem a stratégiában, hanem a szándékban rejlik

  • A szándék nem más, mint a motiváció, amelyet szükséglet és küldetéstudar hajt
  • A motiváció nem épülhet mások által megfogalmazott célokra, önmagunkból kell, hogy származzon
  • Amivel összhangban vagyunk, az segítséget és csapatot kap, amivel nem, az nehézségeket és akadályokat
  • Akkor áll be a csapat mögénk önszántából, ha az, amit képviselünk, önazonos velünk

Csak olyan van, hogy valami történik, vagy nem, akár észleljük, akár nem

  • Nincs olyan, hogy „nem elég” – csak muszáj a folyamatos elégedetlenséget fenntartani
  • Nincs olyan, hogy „nincs” vagy „nem létezik” – mindig minden van, csak nem tudunk róla, vagy nem következett be
  • Nincs olyan, hogy valami „rossz” – csak muszály kontrasztban élni, különben nincs mitől félni
  • Nincs olyan, hogy „idő” – események közötti távolság van, aminek a beceneve idő
  • Nincs olyan, hogy „hiba” vagy „hibás” – az oksági lánc törvényszerűsége van

A siker egyetlen feltétele az, hogy SZERETEM AZT, AMIT CSINÁLOK

  • Ahhoz, hogy eljussunk ideáig, el kell engednünk azokat amiket az eredményekért vagy a külső elismerésért csinálunk. Ez áldozatnak látszik, de a valóságban a szabadsághoz vezet
  • Összegzem az eddigi életemet: Mit csináltam, és az hová vezetett? Mit nem akarok többé csinálni? Mivel szeretek foglalkozni? Mi eredményez bennem valódi (vevői) elégedettséget – Mivel szolgálom magam a legjobban?
  • Ha vezetőként ezt a példát mutatom a csapatomnak, a csapatom inspirálttá válik, és belőlem merít erőt.

Aki kérdez, felelősséget vállal. Aki lát, már nem tehet úgy, mintha nem

  • A látás kihívás, mert elsőre szembekerülhet azzal, amit gondoltunk addig. Ezért
  • A megértéshez a kérdezés az út, amely tudáshoz vezet
  • A tudás NEM HATALOM, HANEM FELELŐSSÉG, mert az igazságot rejti
  • Az igazság elfogadásához bátorság kell. Az igazsággal csak tisztán érdemes bánni, különben romboljuk magunkat és a környezetünket

A vállalati világ is lélekkel működik. Csak elfelejtette

  • Az együttműködés a „kémiának” becézett összhangon múlik
  • Az összhang mögött bizalom és bajtársiasság van
  • A bizalom és bajtársiasság mögött közös érték van
  • A közös értékre missziót lehet építeni, aminek garantáltan érték létrehozása és SIKER A VÉGE

Emlékszünk még az ADJ KIRÁLY KATONÁT nevű játékra?

  • Emlékszünk arra, hogy milyen az, amikor közös erővel, együtt megváltoztatjuk a teret?
  • Emlékszünk arra, hogy a játékban nincs sem vezér, sem beosztott, sem célszámok, sem teljesítménymérés, csak közös misszió és együttes erővel siker?
  • Emlékszünk arra, hogy alapvetően ilyen társakat keresünk magunk mellé?
  • Emlékszünk még arra, hogy kik vagyunk és mire vagyunk képesek egyedül vagy együtt?