(rendszerszemléletű megközelítésben)
Manapság egyre inkább elfogadott a fejlesztéseket projekt keetrendszerbe helyezni, aminek a következtében a projekt menedzserekre is nő a piaci igény. A gyakorlott projekt menedzserek és az összes tervezett, vagy futó projektek aránya egy laza becslésem szerint nem 1:1, hanem inkább 0,5:1. Instant megoldásként a gyakori a belső kiválasztás és kinevezés jobb esetben validált teljesítmények és képességek alapján, rosszabb esetben egy jobb képességű bárki is megteszi. Ez összességében nem róható fel senkinek, hiszen a projekt keretrendszerben elvégzett fejlesztések, a mára kistabilizált és megbízható projekt módszertanokkal a befejezett és sikeres fejlesztést ígéri. Azonban itt jelenik meg a kihívás is, hiszen ha a módszertan elsajátítására nincs idő, akkor marad az (amúgy még mindig megbízható) józan paraszti ész, vagy a kinevezett projektmenedzser kézivezérlése. A „felmatricázott”, önjelölt vagy tapasztalatlan projekt menedzsereknek a steakholder kifejezés jelentősége és értelme lehet képlékeny, ami miatt tudják azt lazán kezelni. Pedig itt is arról van szó, hogy adott egy csapat és annak a vezetője.
A steakholderek azok, akik a csapatot képzik, akik analógiásan a közös vállalkozásban részt vesznek, szerepet, funkciót és feladatot kapnak egy cél érdekében. Előfordulhat az, hogy egy steakholder a projekt nem minden szakaszában vesz részt, pl. egy munkavédelmi hatóság általi jóváhagyó, vagy egy IT teszter. Vannak azonban olyan steakholderek, akiknek folyamatosan részt kell venniük és jelen kell lenniük a projekt minden szakaszában és idejében. Ilyen a projekt menedzser maga is. Láttam sikeres, megfelelő és sikertelen projektet is. A steakholderek azonosításának és a velük való szisztematikus és strukturált (együttesen a projekt céljaival összeegyeztető módon harmónikusan) együttműködésének a jelentőségén való túllendülés, eredendően determinálja a projekt sérülését. Megint csak analógiásan, mintha egy vállalkozást úgy működtetünk, hogy nem vonjuk be, vagy rapszodikusan és kaotikusan vonjuk be azokat a szereplőket, akik a működtetéshez és a növekedéshez szükségesek, viszont rendelkezésre állnak mint kompetencia és bér van nekik fizetve.
A projekt csapat felrendezhető egy szervezeti hierarchia ábrára, de inkább a mátrix megjelenési forma az elfogadott, ahol minél több információt érdemes megadni magáról a személyről (pl. projektvezető helyettes) vagy csoportról (pl. egy külsős építés kivitelezési csapat), aki egy steakholderként értelmezhető. A legkevesebb információ, amit meg kell adni az elérhetőségük, a projektben azonosított szerepük, feladatuk, felelősségük, hatáskörük, és jogosultságaik. Szerencsés, ha a projekt szakaszaiban is meg van jelölve a helyük. Izgalmas további információ az, hogy mekkora és milyen jellegű a hatása a projektre, valamint az, hogy milyen érdeke fűződik a projekt eredményéhez. Azon túl tehát, hogy leírjuk ezeket az információkat adat szinten, a sikeres projekthez vezető helyes dinamikákhoz ezeket nagyon komolyan meg is kell érteni. Ezeket a projektmenedzsment módszertanok tanítják, úgyhogy nem megyek bele ennek a mélységébe, inkább megmaradok a jelentőségén.
Nagyjából általánosan elmondható az, hogy egy projekt a menedzserén múlik. Természetesen számtalan kockázat és váratlan hátráltató tényező merül fel egy projekt során, hiszen bármely steakholder bármikor húzhat egyet keresztbe, de ha egy projekt sikertelen, a projekt tulajdonosai a projektmenedzsert tudják kitenni felelősnek, a csapattagok pedig, ahogy egy vállalkozásban a dolgozók emlegetik azt a bizonyos halat. Vagyis a projekt menedzsere igazából egy alulról és felülről beszorított helyzetben van.
Ezért nagyon fontos az, hogy
A legjobb eset az, ha a projektmenedzser csapata a „követő tábora” is egyben, mert az jelenti azt a legnagyobb fokú bizalmat a steakholderek részéről, amellyel a legnagyobb teljesítményeket tudják kihozni magukból. Hétköznapi nyelven ezt úgy próbálják körül írni, hogy rendelkeznie kell az általános vezetői képességekkel is, mint a változás megfelelő képviselete, a motivációs képesség, a célra fókuszáló kommunikáció és amit még ide szoknak sorolni.
Végül, ha a projekt menedzsere kiesik, az ő pótlása legjobb eséllyel csak egy átmeneti zavart, rosszabb esetbe a projekt hátralévő részére teljes káoszt tud okozni. Ezért hangsúlyos a kiégés kockázatát szem előtt tartani. Sajnos én nem tudok olyanról, hogy lenne kimondottan projektmenedzsereknek szisztematikus kiégés elleni/kezelő programok, úgyhogy feltételezem ők is a vezetői kiégés elleni/kezelési programokat vehetik igénybe.
Egy gondolat erejéig kitérnék a projekt humán dinamikájára, mert ezt egy képzésen nem tanították (pedig tanultam párszor projektmenedzsmentet), de még pályafutásom elején tanította nekem egy projektmenedzser 18 éve. Ez a projektmenedzser azt tanította nekem (és ezt alkalmaztam is sikeresen), hogy a projekt csapatot
a projekt elején szigorúan kell fogni a csapatot, hogy megtanulják az éppen ahhoz a projekthez szükséges együttműködés szabályait, és ne törjék el együttesen a projektet már az elején. Fel kell venni a projekt „utazó sebességét”.
a projekt közepén lehet kicsit lazítani és barátkozni, mert itt már van rutin együttműködés, a projektnek megvannak a folyamatai, a kommunikációs szabályai, csatornái, van szervezett probléma megoldás és elvileg megy a harmonikus csapatmunka.
a projekt végére pedig megint szigorúan kell fogni a csapatot, mert a projekt az utolsó hajrában van, ahol már az átadás-átvétel előkészítése is megjelenik a projekt lezárása mellett, vagyis a projekt akkor zárható le sikeresen, ha az átadás-átvétel is sikeresen megtörtént.
Bár elsőre furcsán hangzik, a projekt megvalósításában résztvevő egységeket, egyéneket védeni kell. Ez a védelem nem a személyükre vonatkozik elsősorban, hanem a munkavégzés folytonosságának a biztosításáról szól. A projektmenedzser ilyenkor egy egészséges távolságban tartja a steakholdereket egymástól (ami nem kizárja a kapcsolatokat és az esetlegesen szükséges egyeztetéseket), mert az érdekek ütközése akadályozza az előrehaladást. Ha a projektmenedzser „szitaként viselkedik”, lehetetlen (pl. bár agilis, de scope-n kívüli) követelményeket kommunikálhat be és próbálhat meg érvényesíteni a megvalósító csapattal szemben (pl. teljesítés határideje), amely garantáltan konfliktushoz vezet, illetve a projekt előrehaladását is hátráltatja. Ha nem látja az előrehaladást rendesen (ami amúgy elemi hiba), a feladatokat képes turbulensen adagolni a megvalósító csapat felé, ami pedig relevánsan járul hozzá a csapat kiégéséhez.
Szintén a védelemhez tartozik az eredmények megvalósításához szükséges feltételek biztosítása. Visszakanyarodva a feketedoboz szemléletre, eredményt jelent minden projektfázis outputja akár kívánatos, akár nem. Ha nagyon nincs mihez nyúlnunk a feltételek megértését illetően, elegendő az, ha megnézünk egy Ishikawa halszálka modellt (ami amúgy egy hiba gyökérok elemző módszer vizuális eszköze), ugyanis a feketedoboz módszer szerint az outputban keresett hiba valójában az inputban rejlik. Tehát preventív megközelítéssel érdemes az input oldalt az output oldali lehetséges hiba kategóriák szerint vizsgálni és kezelni.
Az a helyzet, hogy ha projektmenedzser nem védi a csapatot, a csapat kihátrál mögüle. Vagy azért mert a csapattagok simán kiégtek, vagy egyszerűen mert elvesztette a vezetői státuszát a csapat szemében. Mindkettő megjelenik a teljesítményben és garantált a projekt háromszög sérülése. Mindettől függetlenül, ha a nincs megfelelő lession learned és egy őszinte önreflexió, mivel a projektnek egyszer lesz vége, a projekt menedzsere bármit kommunikálhat a „sikeres projektjeim” beszámolójában, és tudja a körülményekre fogni a véleményes eredményeket, mert senki nem fog utána nézni.
A projektmenedzser
Főbb tematikáim közé tartozik a szervezeti kultúra, a kockázatmenedzsment, a kiberbiztonság, a folyamatmenedzsment, az üzletmenedzsment és a kvantitatív szövegelemzés.
[wpseo_breadcrumb]