A valóságban bizonytalan vagyok abban, hogy ezeket a kifejezéseket mindenki érti, aki használja őket. A szemléletek legnagyobb kihívása általában az, hogy megértsük azok felhasználási körének a legszélesebb spektrumát, illetve, hogy a megfelelő módszertanokkal, eszközökkel, megtestesítsük a fizikai gyakorlatban.

A szemléletek általában egy fajta átfogó nézetet, világképet, és egyfajta működési vezérdinamikát fejeznek ki, amelyek meghatározzák az egyén motivátorait, és mozgását a térben. Tér alatt értelmezhető a magánélet vagy egy vállalati/üzleti környezet is. A szemléletek mögött egyfajta általános minőséggel kapcsolatos elvárás dolgozik, amelynek mértéke és összetétele, vagyis peremfeltételei vannak. 

A minőség megteremtést támogató megközelítések

Folyamatszemlélet

A folyamatszemlélet legegyszerűbb megközelítése a feketedoboz megközelítés. Ha a „feketedobozra”, mint esemény térre gondolunk, eszünkbe juthat a közlekedésben alkalmazott regiszter, mely adatokat gyűjt és tárol egy jármű mozgásáról arra az esetre, hogy ha baleset történik, vissza lehessen fejteni az eseményt a gyökérokig. Az alapkoncepció szerint a gyökérok kezelésével, megakadályozható az ismételt előfordulás. Ennél mélyebben most nem megyek bele, mert köztudott az, hogy ez alapkoncepció szinten igaz, de a gyökérok nem mindig tüntethető el.

 

 

Módszertani megközelítésben a folyamatszemlélet leképezését a feketedoboz ábra mutatja a legjobban. Van input, egy események tere, és egy output. Tehát egy bármekkora keresztmetszetben vizsgálható modell, amelynek olyan végpontjai vannak, melyek mellé idődimenzió is értelmezhető. Vagyis alkalmas egy életszakasz, egy életesemény, egy termékáram, egy művelet a termékáramban, egy szolgáltatásnyújtás, egy rendezvény, egy projekt, egy kísérlet, vagy egy egész vállalat, de tulajdonképpen bármilyen esemény leképezésére.

Kritikus elem, amire a gyakorlatban hangsúlyt kell fektetni, hogy jól (egzakt módon, akár több dimenzió mentén specifikálva, vagyis a korlátozó feltételek azonosítani = amilyen körülmények között a végpontok az elvárás szerintiek) határozzuk meg a végpontokat. Vagyis mettől meddig tart a feketedoboz hatóköre (scope-ja), és mi az, ami már azon túl értelmezhető, ezáltal kizárt a fekete doboz értelmezési tartományából.

A folyamatszemlélet elsődleges jellemzője az adatokon alapuló döntéshozatal. Vagyis az egy dolog, hogy az inputot és az outputot akár mérhető módon specifikáljuk, az eseménytérből is kell adat. A kinyert adatokból elemzés és értékelés után vissza lehet csatolni az inputra és azokat finom hangolni a kívánt minőség elérése érdekében, vagyis egyfajta folyamatos fejlesztést indikálni.

A folyamatszemléket egyik alaptulajdonsága az, hogy „ha így csináljuk jó lesz” vagyis működési mintákat hozunk létre, standardizálunk és kizárólag az output kritikus romlása eredményezhet releváns eltérést az „eddig jó volt, minek változtassunk” hozzáálláson. Ennek megfelelően magában hordoz egy fajta reaktív működési mintát, vagyis „akkor változtatok, ha ezt az adatok indokolják”.Az élet aspektusában lefordítva, „akkor mozdulunk, ha már fáj”.

A folyamatszemlélet a valóságban az, amikor ezt a feketedoboz megközelítést nem korlátozzuk vállalati környezetre és termelésre, hanem meglátjuk ezt a dinamikát az életünk bármely szakaszában, napjában, tevékenységünkben. Amikor tanítom ezt a szemléletet, inkább az életből merített hétköznapi példákat szeretem használni, mert ha valaki az életére vonatkoztatva érti a szemléletet, akkor vállalati környezetben már nem érheti kihívás.

Rendszerszemlélet

Rendszerszemléletben már figyelembe vesszük a feketedoboz módszerben rejlő oksági láncolatot, melyből az alábbi igazságok biztos, hogy származtathatók:

• • Az output rámutat az eseménytér és az input gyengeségeire, sérülékenységeire, hiányosságaira

• • Az eseménytérből szerzett adatok és információk a valóságban már outputok, vagyis az eseménytérből kinyert eredmények

• • Ha nem változtatunk az inputon, mindig ugyanazt az outputot produkáljuk (vagyis biztos az, hogy nemmegfelelő input esetén nem kívánatos output az eredmény)

• • Az input során visszük be az eseménytérbe a kockázatokat és azok bekövetkezési valószínűségét, valamint a prevenciókat, az outputban pedig megtestesülnek a kockázatok, vagy a váratlan problémák, ha a kockázat mérlegelés és a prevenció nem volt megfelelően körültekintő vagy alapos.

 

Az oksági láncolat úgy is értelmezhető, mint történelem, aminek van idődimenziója, és a feketedoboz módszer szerinti működést egy fajta lineáris láncolatba helyezi. Ebben a lineáris láncolatban egy output, egy másik eseménytér inputjaként értelmezett. Ha máshol nem, ezen a ponton biztos a megértése annak, hogy minőséget, csak minőséggel lehet létrehozni. Nyilván a minőség értelmezése az elvárás szintjén eltérő mértékű, jellegű, és összetételű lehet, vagyis rendszerszemléletben gondolkodva tudunk maradni annál, hogy a minőség egy szubjektív preferenciahalmaz. Az oksági láncolatban folyamatosan fenntartott elvárt minőség határozott és konkrét céllá válik.

Rendszerszemléletben megjelenik a folyamatok (feketedoboz modellek) közötti párhuzamos kapcsolódás is, mint egy fajta mátrix szerű rálátást kölcsönözve az oksági láncolatnak. Ebben a perspektívában olyan nézőpontok is megjelennek, amelyek a linearitás természeténél fogva közvetlen módon nem jelennek meg ok (input) vagy okozat (output) formájában. Vagyis itt már nem egy láncolatról, hanem egy halmazról beszélünk, aminek 6 irányú kiterjedése van, mint magának a térnek, amiben élünk. Itt már nem oksági láncolatról, hanem kölcsönhatásokról van szó.

 

 

Még mindig hangsúlyos az adatalapú döntéshozatal, azonban az indirekt oksági kapcsolatokhoz már nem elegendő a különböző folyamatokból kinyert adatok és információk egymástól független vizsgálata. Rendszerint ilyenkor már komplexebb vizsgálatokkal és összefüggésekkel lehet az adatokra támaszkodni. Vállalati környezetben az érettségtől függően, gyakran felmerül a hipotézis vizsgálat iránti igény is. Az életben pedig megfogalmazunk egy elméletet „biztos úgy történt, hogy…” és bizonyítékokat keresünk a feltevés igazságára. Ugyanakkor megjelennek a látszólag intuitív módon azonosított okok és okozatok is a folyamat mátrixban, melyek a valóságban inkább korábbi minták és egy jó adag kockázatalapú megközelítés.

Rendszerszemlélet esetén rendkívül fontos a működések megértése és csekély hely marad a megértés nélküli elfogadásnak, mert ahol az oksági kölcsönhatások eltörnek a megértés hiánya okán, ott maga a szemlélet nem tud érvényesülni. Alapvető tényként kezeli ez a szemlélet azt, hogy a hiba oka nem ott keletkezett eredetileg, ahol az megnyilvánul, hanem egy korábbi folyamatban.

Holisztikus szemlélet

Holisztikus szemlélettel a folyamatot (feketedoboz modell) már egy olyan neurális hálóban lehet értelmezni, ahol olyan közvetett oksági kölcsönhatások is megjelennek, melyek teljesen értelmezhetetlennek látszanak. Ebben a szemléletben már olyan egzakt területek is megjelennek, mint pl. a pszichológia, a spiritualitás, az ezekből fakadó nem mérhető dinamikák egy folyamatra vetítve. Tekintettel arra, hogy minden folyamat emberből fakad, még akkor is, ha automatizált, az emberben rejlő mélyebb dinamikák befolyásolják a közvetlen és közvetett folyamatokat, mint egy dominó hatásként. Már a jeleknek is teret enged ez a szemlélet, amikor még a bekövetkezés hiánya okán nincs adat vagy tetten érhető megtapasztalás, amiből következtetést lehet levonni, vagy dönteni lehetne. A holisztikus szemlélet a szinkronicitást is figyelembe veszi, ami kiszámíthatatlan egybeesésként jelenik meg egy tapasztalásként és látszólag nem köthető be semmilyen előzménybe, oksági kölcsönhatásba. Ebben a szemléletben úgymond kinyílik a tér, vagyis a szokványosnál jóval nagyobb perspektívában mutatja a folyamatot és az azzal kapcsolatos összefüggéseket. 

A szinkronicitás figyelembevételével felerősökik az egyénbem a „nincsenek véletlenek” tudat. Pontosan ez miatt felerősödik a bizonytalanság érzet az egyénben, mert tisztában van azzal, hogy minden mindennel összefügg, nem minden összefüggéssel kapcsolatos információ van a birtokában, vagyis vannak olyan tényezők, amikről nem tud, ezért tudja, hogy az állítása az ismert információk halmazáig korlátosak. A „nincsnek véletlenek” jellegű tudatosság következtében a megértés iránti szükséglet intenzitása hatványosan megnő a bizonytalanság érzet mérséklése érdekében. Mindazonáltal a tapasztalataim azt mutatják, hogy vállalati környezetben az ebből a szemléletből származó megállapítások is bőségesen elegendők döntéshozatalhoz, vagy cselekvés indításhoz.

Összesen a holisztikus szemlélet tekinthető jelenleg annak a legszélesebb körű spektrumnak, ahogyan egy folyamatot látni, értelmezni és kezelni lehet.