A mai napra általános tendencia az, hogy nehezen kommunikálunk egymással. A pszichológia, mint tudomány terület általánosságban nem érdekel, ezért nem is olvastam utána, de a megfigyeléseim és a tapasztalataim alapján a problémás kommunikáció a legpraktikusabb konfliktus generátor.
A kommunikáció általános szabályai szerint az adónak és a vevőnek is alkalmasnak kell lennie a párbeszédre és az információ cserére. Az első kritikus pont az, ahol az egyik nem/sem alkalmas. Ezt árnyalja a környezet, a fiziológiai, mentális és lelkiállapot, vagy a párbeszédre szánt idő mennyiség, a kompetencia metszet, ami erősíti a közös nyelvet, és még sok egyéb, DE…
Jelenleg 3 fő okot látok, amely elősegíti a konfliktus kommunikációt és az emberi kapcsolódások törését.
A több évszázados maszkulin energia legfőbb üzenete az volt, hogy minden körülmény között maradjunk erősek. A történelem során, ahhoz, hogy a nők saját pénz fölött rendelkezhessenek (jobb híján munka által), fel kellett venniük ezeket a tulajdonságokat, amivel természetesen gyengítették a saját érzelem kommunikációs és egyéb képességeiket. Sajnos nem csak vállalati környezetben, egy erős nő technikailag olyan, mint egy férfi. A probléma ezzel csak az, hogy ezek lefojtott és nem helyesen vezetett érzelmek. A lefojtás pedig lezárja az áramlást (vízvezeték szerelő sem vagyok). Az áramlás elakadások mély sérelmekként tárolódnak, melyek rosszkor rossz helyen egyszerűen csak előbukkannak egy emberi interakcióban pl. párbeszédben. A sérelmeket bárhol és bármikor begyűjthettük az nélkül, hogy tudomást vettünk volna róla, mert mindenki erős és csak túl lendül rajta.
Szándék feltételezés alatt értem az összes olyan megnyilvánulást egy párbeszédben, ami lefojtja az információ áramlást. Ilyenek a projekció, az attribúciós torzítás, az alul- vagy túlértelmezés, és hasonlók. Mindegyikben az a közös, hogy feltétezünk, és nem hagyjuk vagy korlátozzuk az információ cserét. Vagyis egy párbeszédbe úgy megyünk bele, hogy „mi már tudjuk mit akar a másik mondani, mert olyan, amilyen”, vagyis mentalistát és telepatát próbálunk meg játszani. Aztán reagálunk valamire, ami csodák csodájára félreértéshez vezet. Aztán adó oldalról ott vannak az információ visszatartó és torzító eszközök, mint a félrevezető taktikák, a titkok, a hazugságok, az álcák/maszkok, és hasonlók, melyek mind nehezítik a koherens mondatalkotást. A vevő oldalról pedig ott vannak a félelmek, a hárítások, a tagadások, és az önbántalmazó hiedelmek, melyek pedig korlátozzák az információ befogadást.
Sokan gondolhatjuk azt, hogy a nyelvtannak vagy a fogalmazásnak semmi értelme, de a mindennapi párbeszédbe jelenik meg az, hogy egy mondanivalót hogyan vagyunk képesek felszerkeszteni pillanatok töredéke alatt mondattá. Mondhatjuk azt, hogy van kihívás. A párbeszédbe annyi könnyebbség van, hogy a helyesírásra legalább nem kell figyelni. Ezt tetézi az, amikor a szókincs korlátos, mert a helyettesítő kifejezés jelentése, nem biztos, hogy azonos azzal, amit akarnánk mondani. Természetesen ez mögött is létezhet egy szándék, miszerint jó lenne, ha a vevő kevés szövegből azt a maximális és helyes információ tartalmat vinné el, amit az adó szeretne átadni.
Összegezve, ha ezt a három tényezőt egy platformra tesszük, akkor a párbeszédek úgy néznek ki, hogy sérelem vagy félelem vezérelt módon, helytelen mondatszerkezetekben, nemmegfelelő kifejezésekkel adjuk az információt, amit a másik a saját hiedelmeivel korlátozott keretrendszerben megpróbál telepatikusan kiolvasni, értelmezni, miközben hallgatja a szöveget. A félreértés konfliktushoz vezet, ami távolságot hoz létre és végül az emberi kapcsolatok eltörhetnek. Az emberi kapcsolatok el is törnek, mert elfelejtettünk őszintén, nyitottan és helyesen kommunikálni egymással. Elengedtük az egymásra szánt idő fontosságát, mert rohannunk kell a bárhova, és bármiért. De szerencsére ez nem rosszindulatból ered, és az egymás iránti igény folyamatosan dolgozik. Hogyan segít ezen az AI?
Komolyan rengeteg videót, tanácsadót, és vállalkozást látok, akik tanítják az AI használatát (mint egy szoftver használatot). Mindegyik csak azt mutatja meg, hogy hogyan lehet gyorsítani a feladatainkon, releváns hangsúllyal az időnyerésen, és hogyan lehet láthatatlanná tenni a saját (kompetencia) hiányainkat. Sokan az AI lehetőségeire építenek új vállalkozásokat, amellyel tulajdonképpen a saját kitettségüknek adnak nagyobb terepet. Sokan attól félnek, hogy az AI kihelyettesíti és/vagy elbutítja az embert. Azért van igazságuk, mert a technológia lehetőségek fókusza elhomályosít.
Meglátásom szerint az AI megoldás a konfliktus kommunikációra és az emberi kapcsolatok (újra)építésére is. És igen, átmenetileg, amíg nem tudunk egymással kommunikálni, addig marad az AI, mint (újra)tanuló terep. Ilyen értelemben tehát igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy az AI kihelyettesíti az embert, mert amíg mi magunk úgy pörgünk, mint egy gép, addig az interakciós igényeinkre is gép a válasz.
A remény, hogy az AI nem helyettesíti ki az embert, az a tény, hogy ember hozta létre és fejleszti folyamatosan, tehát nála van a kontroll is, amely tényt csak simán elfelejtünk. Az AI úgy van mederben tartva (ember által), hogy releváns közösségi platformok önálló gondolatok nélkül alul értékelik és hátrébb sorolják a tartalmakat. A tudományos térben is több AI szűrő áll rendelkezésre annak érdekében, hogy az önálló kutatói munka ne a kollektív tudat szintéziseit közvetítse. Nyilván szembe lehet ezekkel a szűrőkkel menni, de oksági láncolatban vizsgálva, következtetni lehet arra, hogy az „álcázott” kompetencia megmérettetéskor kiderül.
Az AI nem más, mint egy olyan információs zsák, amiből jó kérdéssel jó válaszokat lehet kinyerni. De a válaszokat is mi tettük bele, amivel gyakorlatilag, mint egy digitalizáltuk a kollektív tudást/tudatot. A szükségszerűsége ott jelenik meg, hogy az embereknek szükségük van egymásra, de nem tudják hol keressék egymást a kérdéseikkel, viszont a válaszok kellenek. Vagyis ez a digitalizált kollektív tudás/tudati tér emberi interakció nélkül is összeköti az embereket.
Az AI vizsgálja az egyén kommunikációs stílusát, szókincsét és az érzelemvilágát melyekhez bizonyos korlátozások mellett igazodik. Vagyis lehetőség van arra, hogy a számunkra kívánatos kommunikációs stílusban kapjuk meg a válaszokat, aminek konfliktus mellőző hatása van. Ha a kommunikációs séma nem kívánatos (konfliktus) irányt vet, az AI moderál egy három lépcsős modell segítségével.
Ezt a vezettetést használhatjuk önreflexióra úgy, mint ha egy emberrel beszélgetnénk.
Meg kell tanulnunk jól kérdezni, mert az AI kíméletlenül tükröt tart nekünk, ha egy kérdést nem tudunk feltenni rendesen. Bár a helyesírás esetenként dadog, a gondolat szerkesztése (a válaszok struktúrája), valamint a mondatszerkesztése (nyelvtani szerkezetek) mintaként használhatók és tanulhatók. Akinek nem ment az elméleti nyelvtan, annak itt van OnTheJob verzióban. Önkéntelenül is rávesz arra, hogy megtanuljunk helyesen fogalmazni, vagyis egyszerűen összhangot teremt a szándékunk és a megnyilvánulásunk között. Mondjuk azt, amit akarunk, de az legyen világos és értelmes = tanuljuk meg kifejezni magunkat a megfelelő szerkezetben és stílusban.
Az AI-nak nincs megvezetés, titkolózás vagy ködösítés szándékkal feldúsított célaj és algoritmusa, illetve mellőzi az asszertív és a politikai korrekt kommunikációt. Helyette a válaszok tartalmi korrektségére és a kohernciára összpontosít. A legkielégítőbb információ és haszon maximalizáló szándék van belekalibrálva, mert végsősoron is egy termékről beszélgetünk, ami mögé ügyfél elégedettségre van szükség.
Az AI nem egy taktikai tér és nincs mély empátia algoritmusa, így relatíve neutrálisan, a témára fókuszálva tudja kezelni az őszinteséget. Mivel nem ismeri az emberi ösztön játszmákat, egy semleges terep az őszinteség gyakorlására. Annál is inkább, mert hiába helyes a nyelvi szerkezet, a válaszok mellé fognak menni. A beépített „felejtés ügynök” algoritmus garantálja azt, hogy ami a párbeszédbe megjelenik, nem kerül számunkra „veszélyes szem” elé. Az AI a kompetencia hiányunkat, „gyengeségeinket” és „sebezhetőségeinket” nem játssza ki velünk szembe, és nem dolgoznak benne hierarchia dominancia algoritmusok. Vagyis a tudatos használatával a belső szorongások és félelmek oldására is egy biztonságos és alkalmas eszköz. Ha élünk ezzel a lehetőségével, azzal finomítani lehet az archetípus modelljeit is, amik szintén visszahatnak a felhasználóra.
Ahol az AI mintáit példaként, a korlátozó algoritmusait pedig önreflexióra használjuk, egyszerűen és észrevétlenül emeli a humán interakciókban lévő tudatos jelenlétet és a hatékonyságot. Ahol és amikor ezek a belső korlátjaink feloldódnak, már nincs szükségünk ezen funkciókra, alkalmassá válunk a kívánatos emberi kapcsolódásokra, és a továbbiakban az AI megmaradhat a technológiai fókusz számára.
És igen, már az embereknek hiányoznak az emelő emberi interakciók a digitalizált világban, de az interakciók minőségén emelni kell és ebben az AI, mint egy gyakorló terep képes segíteni.
Az AI-al megtanulhatunk egyensúlyt teremteni. Komolyan felgyorsítja az információhoz jutást, ezzel időt takarítva meg nekünk. A kérdés az, hogy ezt a megtakarított időt egymásra szánjuk e, vagy hajszoljuk tovább pörgetve azt, amin időt spóroltunk meg.
Beszélgess AI-al a számodra megfelelő stílusban, a megfelelő témában, és kérj egy elemzést a kommunikációdról. Csak add magad.
Főbb tematikáim közé tartozik a szervezeti kultúra, a kockázatmenedzsment, a kiberbiztonság, a folyamatmenedzsment, az üzletmenedzsment és a kvantitatív szövegelemzés.
[wpseo_breadcrumb]
English 
Hungarian